A Föld segítségével kutatják a marsi történelmet

A Földön nincs olyan hely, amely a mai vagy a múlt bármelyik speciális pontján lévő Mars tökéletes másolata lenne. Kutatók azonban azt sugallják, hogy a bolygó rendelkezik a Mars azon kisebb verzióival, amelyek korábbi kinézetét tükrözhetik.

E helyek segíthetnek a kutatóknak időskálát kifejleszteni a „vörös bolygó” történelmét illetően. Azzal, hogy betekintést engednek abba, miként változott a Mars az idők folyamán, ezek a szárazföldi imitációk segíthetnek jobban megismerni a múltbeli és jelenlegi missziók eredményeit. Emellett a kutatóknak segédkezet nyújthatnak a marsi élet jelei utáni kutatásban. Sőt, mi több, a Föld e szélsőséges helyeinek vizsgálata fényt vethet az élet korlátaira is.

Alberto Fairen, a SETI Intézet és a NASA Ames Kutatóközpontjának asztrobiológusa és csapata három olyan szakaszt azonosított, melyeket a Mars átélt. Az első hideg, nedves korszakban elegendő folyékony víz és energia volt jelen, hogy a bolygót potenciálisan lakhatóvá tegye. A második, „hógolyó Mars” korszakban, a feltételek rendkívüli kihívássá váltak, és a folyékony víz, ami az életet lehetővé tehette, ritkává vált. A jelenlegi, hiperszáraz korszakban a felszíni feltételek nagy része lakhatatlanná vált, talán néhány elszigetelt fülke maradt csak fenn.

Fairen elmagyarázta, megpróbáltak minden analógiát a Mars geológiai történetének egy bizonyos időszakához illeszteni, így földi körülmények között tudták tanulmányozni a marsi evolúciót. „Ez lesz az egyetlen módja annak, hogy a megfelelő kérdéseket tegyük fel.” A kutatás az Astrobiology novemberi számában jelent meg.

A „vörös bolygó” első 700–900 millió évét a kutatók a Mars első korszakának nevezték el. Akkor, bár a hőmérsékletek mindenütt hidegek voltak, úgy tűnik, a folyékony víz bőségesen rendelkezésre állhatott a felszínen. A bolygó emellett vaskos atmoszférával és globális mágneses mezővel rendelkezett, amely megvédhette a barátságtalan sugárzástól, és segíthette, hogy az általunk ismert élet számára a Mars egész történelme során a legkedvezőbb feltételeket nyújtsa.

A Marson eddig észlelt, vízzel kapcsolatos jellegzetességek és ásványi üledékek nagy része ezen első korszakból származik. A felszín legnagyobb részét vulkanikus kőzetek és az ehhez kapcsolódó talajok alkották, amelyekkel a felszíni víz reakcióba lépve, változatos ásványokat hozott létre. Ezek között megtalálhatóak a filloszilikátok (rétegszilikátok), amelyek a vulkáni bazalt erodálódásának tipikus termékei, emellett evaporitok, olyan üledékek, amelyek a talajvíz feláramlása és elpárolgása után alakulnak ki. A Földön négy helyszín imitálja a Mars ilyen életkorú kőzeteit. Ezek nemcsak a „vörös bolygó” felszínén akkor domináns vegyi folyamatokba engedhetnek betekintést, hanem mind az élet lehetőségébe, mind nyomainak megőrzésébe.

Az Északi-sarki Kupola terület – amely mintegy 600 négyzetkilométert fed le Nyugat-Ausztrália 3,5 milliárd éves Pilbara-régiójában – kiváló analógia a marsi filloszilikát formációra – jegyezték meg a kutatók. Ezen felül bizonyítékot tartalmaz a Föld legkorábbi bioszférájára sztromatolitok és több mint hárommilliárd éves, lehetséges mikrofosszíliák formájában, ennélfogva fényt vethet arra, bármely marsi maradvány hogyan maradhatott fenn vagy degradálódhatott az idő előrehaladtával. Ha az evaporitokról van szó, a földi savas környezetek szolgálhatnak impozáns analógiának a Mars olyan, savas, szulfátban gazdag régióra, mint a Meridiani Planum. Ezek között megtalálhatóak a szezonálisan száraz, savas tavak Ausztrália nyugati részén, a spanyolországi Rio Tinto-medence, és a kanadai sarkvidék hideg, savas csatornarendszerei. A Földön e savas környezetek vagy gazdagok mikrobákban, vagy bizonyítékot hordoznak a mikrobiális aktivitásra, és mint olyan, fényt vethetnek a Meridiani Planumra. Ezt a régiót elsődleges kutatási célpontnak tartják olyan szerves anyagok keresésére, melyeket az élet potenciális módon hátrahagyhatott a Marson.

(hirado.hu/Space.com)