A vándorlás sok állatfajnál csökkentheti a fertőző betegségek rizikóját

Egy amerikai tanulmány szerint, a hosszú távú vándorlások egyes esetekben segíthetnek csökkenteni a fertőző betegségek terjedését az állatfajok között.

Megszokott feltételezés, hogy az állatok vándorlása – csakúgy, mint az utazó embereknél – hosszú távokra juttathatja el a kórokozókat, néhány esetben az emberekre nézve növelve egy betegség rizikóját. A nyugat-nílusi vírus, például, igen gyorsan terjed Amerika keleti partjai mentén, nagy valószínűséggel a vándormadaraknak köszönhetően.

Ám a Science tudományos folyóiratban amerikai kutatók azt jelentették, hogy egyes esetekben az állati migrációk valójában segíthetnek csökkenteni a betegségek terjedését és gyakoriságát, emellett elősegíthetik a kevésbé fertőző törzsek evolúcióját. Évente több milliárd állat vándorol, hónapokon át több ezer kilométert téve meg. Az út folyamán számos kórokozóval találkozhatnak, miközben különféle élőhelyeket és erőforrásokat használnak ki. A pihenőpontokat – ahol az állatok megállnak pihenni és táplálkozni – számos fajjal osztják meg hatalmas csapatokban, ami lehetővé teszi a betegségek terjedését. Ám Sonia Altizer, valamint Rebecca Bartel és Barbara Han azt állítja, hogy a vándorlás segítheti is egyes kórokozók terjedésének korlátozását. Bizonyos paraziták olyan átadási fázisokkal rendelkeznek, amelyek során felhalmozódnak abban a környezetben, ahol a gazdaállatok élnek, majd a vándorlások lehetővé teszik, hogy az állatok rendszeresen megszökjenek ezen parazitákkal teli élőhelyekről. Míg a gazdák távol vannak, a paraziták egyedszáma jelentősen lecsökken, így a vándorló állatok nagyrészt betegségmentes élőhelyet találnak, amikor visszatérnek. A hosszú vándorutak emellett „kigyomlálhatják” a fertőzött állatokat a populációból. Például, mintha influenzával futnánk maratont. Ez nemcsak meggátolja, hogy ezek az egyedek másoknak adják át a betegséget, hanem segíti felszámolni a kórokozók legfertőzőbb törzseit.

Altizer hosszú távú kutatása királylepkékkel és az őket megfertőző protozoa parazitával kiváló demonstrációt nyújt a vándorlás fertőző betegségek terjedését érintő hatásaira. A pompás királylepkék Észak-Amerikában hatalmas távolságokat tesznek meg, Kanadától egészen Mexikó belsejéig, ahol a telet töltik. A világ egyéb részein élő királylepkék kisebb távokat tesznek meg. Az éves mérsékelt klímával rendelkező helyeken – mint Florida déli része és Hawaii – a királylepkék egyáltalán nem vándorolnak. Altizer és csapata laboratóriumi munkája kimutatta, hogy a paraziták gyakorisága az észak-amerikai keleti populációban a legalacsonyabb, amely a legnagyobb távolságokra vándorol. A gyakoriság a nem vándorló populációknál a legnagyobb. Ennek az lehet az oka, hogy a fertőzött királylepkék vándorlása nem túl sikeres, ahogy a fogságban lévő lepkékkel végzett repülési kísérletek is mutatták. Az is lehet az ok, hogy a paraziták felszaporodnak azon élőhelyeken, ahol a lepkék egész évben szaporodnak.

Más kutatások azt mutatták, hogy a legnagyobb távolságra repülő királylepkékből kivont paraziták kevésbé fertőzők, mint azok, amelyeket a kisebb távokra merészkedő vagy egyáltalán nem vándorlóknál találtak. Ez azt sugallja, hogy a rendkívül fertőző parazitákkal rendelkező királylepkék nem élték túl a leghosszabb vándorlásokat.

Altizer szerint ezek az eredmények arról árulkodnak, hogy a vándorlás fontos a királylepke-populációk egészségesen tartásában. „Ez az eredmény számos egyéb, vándorló állatfajra is igaz lehet.”

Ám a lepkék és más fajok esetén a vándorlást ma már veszélyeztetett jelenségnek tekintik. Az erdőirtás, a városiasodás és a mezőgazdaság terjedése számos pihenőhelyet számolt fel, a mesterséges korlátok – mint gátak és kerítések – sok faj számára lezárják a vándorló útvonalakat. Ezek a változások mesterségesen felduzzaszthatják az állatok sűrűségét, és elősegíthetik az érintkezést a vadvilág, a háziállatok és ember között. Ezzel nő a kockázata annak, hogy a kórokozók fajokon át terjednek. A tanulmány társszerzője, Han megjegyezte: „számos vándorló fajt igazságtalanul okolnak az emberekre terjedő fertőzések miatt, ám ugyanannyi példa van, amely ennek ellenkezőjét sugallja, hogy az emberek felelősek azon kondíciók megteremtéséért, amelyek növelik a fertőző betegségek eshetőségét a vándorló fajok között.” 

Ahogy a klíma melegszik, a királylepkéhez hasonló fajoknak talán már nem is lesz szükségük ilyen hosszú vándorlásokra, hogy átteleljenek. Ha a táplálékforrások egész évben elérhetők, néhány faj lerövidítheti vagy fel is adhatja a migrációt. Ezzel növekszik kitettségük a környezetben lévő parazitáknak, ami növeli a fertőzés arányát, és elősegíti a sokkal fertőzőbb kórokozó törzsek evolúcióját. „A vándorlás olyan stratégia, amely több millió év alatt fejlődött ki válaszul az erőforrások, ragadozók és halálos parazitafertőzések okozta szelekciós nyomásokra. A stratégiát érintő bármely változásokat a betegségdinamikát érintő változásokként lehet értelmezni” – mondja Han.

Altizer szerint szükség lenne a vándorló fajoknál a kórokozók dinamikájának részletesebb vizsgálatára, valamint arra, ezeket hogyan befolyásolják az emberi tevékenységek. A vizsgálat a jövőbeli kutatásoknak számos kihívást és kérdést vet fel. „Többet kell megtudnunk, hogy megfelelő döntéseket hozzunk a védelemről, és előre jelezzük, valamint meggátoljuk a fertőző betegségek jövőbeli terjedésének hatásait.”

(hirado.hu/ScienceDaily)