A zord feltételek az óriásoknak kedveznek?

Egy új vizsgálat fényt vethet arra, a szárazföldi és tengeri teknősöknél miért olyan széles a mérettartomány.

Michael Alfaro amerikai kutató és csapata a Királyi Társaság Biology Letters folyóiratában publikálta tanulmányát, melyben azt sugallja, hogy a teknősöknél megfigyelhető testméret-ingadozások a széles élőhely-különbségekkel magyarázhatók. A vizsgálat részeként górcső alá vették a „szigeti gigantizmus” jelenségét, amelyet a Galápagos-, Seychelles- és Mascarene-szigeteken élő óriásteknősök szemléltetnek.

„A teknősöknél (Chelonia) az egyik legérdekesebb dolog, hogy mind a tengeri, mind a szárazföldi teknősök fantasztikus testméret-tartományt ölelnek fel” – mondja Alfaro, a vizsgálat vezető szerzője. „Vannak fajok, amelyek nem nyomnak többe néhány grammnál, és vannak olyan tengeri teknősök melyek meghaladják a 600-700 kilogrammot.” A kutatók ezért meg akarták ismerni a testméret ezen változatosságát. A méretevolúció egyik leglenyűgözőbb példája a teknősöknél a gigantizmus evolúciója a Galápagos- és Seychelles-szigeti fajainál.

A csapat 226 fajnál mérte le a páncélokat. A fajokat négy alapvető élőhely-kategóriába osztották. Édesvízi, szárazföldi, tengeri és óceáni szigeteki. Ezt követően számos modellező paraméteren belül összehasonlították az adatkészletet, és kiszámították a különböző, optimális testméreteket az élőhely függvényében. Alfaro szerint a szárazföldi és édesvízi teknősök általánosságban sokkal kisebbek a tengeri és szigeteki teknősöknél, ám a méretingadozások sokkal szélesebbek. Elmondta, az élőhelynek van valami köze a teknősöknél megfigyelhető testméret-ingadozásokhoz. „Ha még több ökológiai adatot gyűjtünk, talán jobban meg tudjuk magyarázni a méretkülönbségeket édesvízi és szárazföldi fajok között.”

A kutatók szerint korábbi vizsgálatok során is górcső alá vették a testméret és a szigeti endemizmus – egy bizonyos, behatárolt területen élő faj – kapcsolatát madaraknál és emlősöknél. Ám az övék az első kutatás, amely erős evolúciós előnyt mutat a gigantizmus mint optimális állapot iránt az óceáni szigeteken élő teknősöknél. A korábbi vizsgálat szerintük azt sugallta, hogy a nagy testméret preadaptáció volt, ami lehetővé tette, hogy a modern, szigeteken élő teknősök ősei elérjék és benépesítsék a szigeteket. Ám a tény, hogy nagy testméretüket megőrizték, azt sugallja, hogy a méret legalább szelektíven fennmaradt az első bevándorlók utódainál – írják a kutatók.

Méretükről úgy hiszik, hogy a ragadozók és a táplálékforrások iránti versengés hiányával, valamint a szigetekre jellemző, potenciálisan kiszámíthatatlan környezeti ingadozásokhoz történő adaptációval kapcsolható össze. Felhívják a figyelmet a tényre, hogy az óceáni szigetek érzékenyek a kedvezőtlen feltételek előre nem látható időszakaival szemben, és az állatok nagyobb mérete megkönnyítheti, hogy a lecsökkent táplálékforrások időszakában is életben maradjanak.

Alfaro és Graham Slater, a vizsgálat társszerzője az összes gerincesnél megvizsgálta a testméret evolúcióját, annak érdekében, hogy részletesebb képet kapjon a gerincesek evolúciójáról. Abban reménykednek, mindez segít megválaszolni olyan kérdéseket, mint: mely családfák jelentősek, vagy milyen időszakok mutatnak gyors, illetve lassú változást a testméret evolúcióját illetően?

(hirado.hu/News in Science)