Az erszényes ragadozók is változatosak voltak

Rendkívüliek, és az állatoknak jelenleg igen ritka csoportját alkotják, ám a Föld rendelkezett néhány ijesztő erszényes ragadozóval.

Ezek az erszényes gyilkosok felölelték az oroszlánokat, farkasokat és kardfogúakat is. Manapság, az egyetlen nagytestű erszényes ragadozó a tasmán ördög, mely a kihalás szélén áll.

Ezen állatok múltbeli sikerét azonban jól illusztrálja egy új koponyavizsgálat, mely felfedi, hogy az állatok ugyanolyan változatosak voltak, mint méhlepényes rokonaik. Egy nemzetközi kutatócsapat mintegy 130 ragadozó – kihalt és élő erszényes és méhlepényes – koponyáját vizsgálta meg az utóbbi 40 millió évre visszamenőleg. Dr. Anjali Goswami és csapata az úgynevezett geometrikus morfometriát használta az objektumok feltérképezésére.

Elemzésük azt mutatja, hogy az erszényes ragadozók koponyáit illető variációk nagyobbak, mint a méhlepényeseknél – a „közönséges” oroszlánoknál és tigriseknél – megfigyeltek, annak ellenére, hogy az erszényes minta kisebb volt. Az eredmények a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban jelentek meg.

A csapat szerint a kutatás meghazudtolja azon elméletet, mely szerint az erszényes ragadozók szaporodási módszere – ahol az utódok nagyon korai stádiumban születnek meg – valamiképpen korlátozta képességüket, hogy új szokásokhoz és környezetekhez adaptálódjanak. Dr Goswami szerint erre egyszerű példa az elülső végtagokat öleli fel. „Mivel az erszényeseknek nagyon korán kell kúszniuk, amihez ki kell fejleszteniük a markolásra képes végtagokat, hogy eljussanak az erszénybe. Amint megvan az ilyen struktúra, már igen nehéz uszonyt vagy denevérszárnyat növeszteni. És míg kiderítették, hogy az erszényeseknél kisebb mértékű a diverzitás az elülső végtagokban, mint a méhlepényes ragadozóknál, vizsgálatunk azt mutatta ki, hogy ez nem igaz a fejre.”

A kutató szerint az erszényesek jóval meghaladták a méhlepényeseket az arc és a fogak módosításának tekintetében azért, hogy képesek legyenek húst fogyasztani. „Dél-Amerikában, például, volt egy erszényes kardfogú, amelynek állandóan növekedő szemfogai voltak. Ezen fogak gyökerei egészen a szemüregig nyúltak. A méhlepényes ragadozóknál ehhez hasonló nincsen. Mindez rendkívül szélsőséges tulajdonság.”

Az erszényes ragadozók eltűnésének okai ennél fogva sokkal összetettebbek lehetnek, mint ahogy néhányan hitték – érvelnek a kutatók. A csoport Észak- és Dél-Amerika hárommillió évvel ezelőtti összeolvadása során a méhlepényesek és erszényesek közötti versengést, valamint a sokkal későbbi ember általi vadászatot idézi – mint valószínű okokat – az állatok hanyatlására.

Dr. Stephen Wroe brit kutató, a vizsgálat társszerzője szerint „úgy tűnik, valószínű, hogy a koponyaalakot illető diverzitás az erszényes ragadozóknál az életstílust érintő változatosságot tükrözi, mely valamikor a méhlepényesekéhez volt hasonlítható. Eredményeink újra megerősítik gyanúmat, miszerint az erszényes ragadozók hiánya napjaink világában sokkal inkább a rossz szerencsének, mint rossz géneknek tulajdonítható.”

(hirado.hu/BBC)