Az északi sólymok „titokban” tengeri madarak

Kutatók megfigyelései szerint a világ legnagyobb sólyomfaja, a gyors északi sólyom titokban tengeri madár.

A magas sarkkörön élő sólymok a tengernél telelnek át, hosszú időt töltenek az úszó jégtáblákon pihenve és vadászva. Ez az első alkalom, hogy bármely sólyomfajnál arra derül fény, rendszeresen a tenger mellett él.

A madarak valószínűleg a jégen pihennek, és más tengeri madarakra – például sirályokra vagy lummákra – vadásznak egy, a jelek szerint bármely ragadozónál eddig dokumentált, legnagyobb kiterjedésű téli élőhelyek egyike felett.

Kurt Burnham, a felfedező ornitológust igencsak meglepte az eredmény. „A madarak nem a földtömegek között mozognak, hanem a lebegő jégdarabokat használják téli élőhelynek hosszabb időszakon át. Korábban a sólyom minden faját szárazföldi madárnak titulálták.”

Burnham és Ian Newton professzor az északi sólymok – Falco rusticolus – szezonális mozgását vizsgálta úgy, hogy 48 madarat látott el rádió-adó-vevőkkel.  Ez lehetővé tette, hogy nyomon kövessék a madarak mozgását. Az állatok Grönland három területén – az északnyugati Thule-nál, a nyugati Kangerlussuaqnál és a keleti Scoresbysundnál – éltek.

Az egyes egyedek között igen komoly ingadozásokat figyeltek meg. A nyugati parton élő madarak téli élőhelye 400-6600 négyzetkilométernyi területet ölelt fel. A keleti parton élőknél a tartomány sokkal nagyobb százalékban változott, mintegy 27-64 ezer négyzetkilométert fedve le. E madaraknál egyértelműen nincsen téli tartózkodási terület, és a nem költési időszakban gyakorlatilag folyamatosan repültek, akár 40 egymást követő napot is a tengeren töltöttek. A tél folyamán az egyik fiatal nőstény több mint 4500 kilométert tett meg 200 nap alatt, idejének nagy részét az óceán felett töltötte Grönland és Izland között.

Burnham elmondása szerint mások is megfigyeltek már jéghegyeken pihenő és óceán felett repülő sólymokat, de mindig azt feltételezték, hogy rövid ideig tartózkodnak az óceánon vadászni, aztán visszatérnek a szárazra. „Azt mutatjuk ki, hogy egyes északi sólymok idejük nagy részét az óceán felett és a jégtáblákon töltik, és a tengeri jég igen fontos, korábban fel nem ismert telelőhely számukra.”

Az izlandi és az alacsony sarkköri északi sólymokról úgy hiszik, rezidensek, egész évben ugyanazon helyen maradnak. A magas sarkköri sólymokról ismeretes, hogy vándorolnak, ám keveset tudtak arról, hol telelnek át. Néhány egyéb sólyomfajról is ismeretes, hogy vándorlás során átrepül az óceánon – mint például a vándorsólymok áthaladnak a Mexikói-öböl felett.

Burnham szerint az északi sólymok valószínűleg a jéghegyeken és úszó jégtáblákon pihennek, tengeri madarakra – mint fekete lummákra, alkabukókra és néhány sirályfajra – vadásznak, melyekkel ugyanazon élőhelyeken osztoznak.

A madarak életterének mérete az óceán felett szintén meglepte a kutatókat. „A másik fontos eredmény a madarak némelyike által használt hatalmas régió” – mondja Burnham. – Ez azt mutatja, mennyire adaptálódóknak és mobilisaknak kell lenniük az északi sólymoknak annak érdekében, hogy életben maradjanak és szaporodjanak azon zord sarki környezetben, amelyben élnek. A tél folyamán szűkös lehet a táplálék és a zsákmány, így, amennyiben képesek napi rendszerességgel hosszabb távokra repülni, és hosszú időszakokat tölteni a szárazföldtől távol, azzal növelik túlélési esélyüket.”

A kutatás hangsúlyozza, mennyire specializált számos sarkvidéki faj annak érdekében, hogy a szélsőségesen zord és barátságtalan környezetben életben maradjon.

(hirado.hu/BBC)