Hallo, itt Barack beszél...

Győzött!  Jogosan (csínján ezzel a szóval, hiszen politikáról van szó). Ismét az ország első embere lett egyik kedvenc elnököm, Barack Obama. Tudta mit akar, és ami a legfontosabb, tudta, hogyan érje el azt. Akadtak jó tanácsadók, akadtak belőle botrányhőst faragók, és maradtak igaz barátok is, akiket nem veszített el.

Ellenben a kezdet neki sem ment könnyen. Négy évvel ezelőtt megígérte feleségének, hogy csak az akkor elnyert mandátumot vállalja, de 2 évvel ezelőtt valami megváltozni látszott a Fehér Házban. Rájött arra, hogy az embereknek valóban szüksége van rá. És az emlékeiben még oly élesen feltörő kenyai gyökerekkel megáldott kisfiúból, nagy ember, irányító lett.

Hónapok óta volt szerencsém több szálon is követni az elnök és felesége diplomáciai útjait, választókerületek felállításában való ténykedésüket, egyenes élő adásban való biztató szónoklataikat, nem beszélve a rengeteg programról, amit nemcsak azért szerveztek, hogy magukat reklámozzák.

Bár 30-as éveimben járok, mégis megdöbbenve figyelem a technika vívmányait. Aki ezen sorokat interneten olvassa (személy szerint a nyomtatott média varázsa számomra  sokkal nagyobb), biztosra veszem, hogy ismerősen hangzanak az alábbi elektronikus társalgási módszerek: e-mailt írunk, IWIW-ezünk, Facebookolunk, Twitterelünk, chatelünk, és hozzászólunk mindenhez ami minket érdekel. És ez nem baj, hiszen mindenki csinálhatja az anonimitás zászlaja alatt.

Twittereznek az elnök gyerekei, de még ő maga is. Képesek a pillanatnyi, percenkénti állásról e-mailt írni, akár üzenni a választópolgároknak úgy, hogy azok ne veszítsenek reményt. Tulajdonképpen a választás perceiben az elnök úgy van jelen egy-egy háztartásban, mintha mellettünk ülne. Feltűrt ingujjban, lazára kötött nyakkendővel, néha arcát a tenyerébe hajtva, vagy íróasztalánál könyökölve. És vár. Fáradt, de tudja, hogy népét biztatnia kell. A TV előtt ülve az elnök azokkal a mozdulatokkal, azokkal a ráncokkal aggódja végig a napot, amelyek évek alatt mélyültek egyre jobban a háború, a gazdasági helyzet és a természeti katasztrófák okozta tragédiák alatt. Mert elsősorban ember, csak azután vezető!

Miután reggel leadta szavazatát, chicagói otthonába ment, majd barátaival baseballozott egy ideig. Ezt követően folyamatosan interjúkat adott, majd visszament választókerületébe, büszkén és boldogan hívogatva választópolgárait, hogy ismét biztassa őket a szavazásra.

Képzeljék el az elnök hangját, miközben “Hallo, Kathy? Barack vagyok! Szavaztál már?” üdvözléssel felhívja otthonukban. Kathy pedig, mint egy csínytevésen kapott diák elvörösödik, és legjobb belátása szerint próbál válaszolni a kérdésre. Ellenben a hangja elcsuklik, majd teli torokból üvölt az összes otthonlévő rokonának, hogy “Ó Istenem, Istenem, Istenem, az Elnök az!” Közel 10 másodperces sikítás után, valószínűleg egyik rokona észreveszi Kathy pipacs fejét és lecsendesíti a zavargó tömeget, mely a választási bulira gyűlt össze ezen a napon.  Mert november 6-án, aki akart, ment dolgozni, aki nem akart, nem ment. Mi több, az Állam biztatta a polgárokat, hogy összejöveteleket szervezzenek, kék, fehér, piros dekorációkkal.

Ezt követően Kathy valószínűleg felhívja összes barátnőjét, ellenségeit is, és mindenkinek elmondja, hogy menjenek szavazni. Majd a felhívottak lebonyolítanak egy-két biztató telefont az ő barátaiknak. És ez a lánc perceken belül akár több ezer “rajongót” is hozhat, főleg ha az ember “megosztja valamelyik kommunikációs csatornáján “, azaz körüzenetet küld a fent említett kapcsolattartó közösségi oldalak használatával. Valószínűleg ez azért előre ki van találva, hiszen az elnök nagyon is tisztában van azzal, kik támogatják, kik vannak gondolkodó üzemmódban és kiket nem tudna meggyőzni, még akkor sem, ha bekopogna az ajtajukon.

Az elnök valóban mindent megtett. Telefonált, interjút adott, pár bejövő hívásra maga válaszolt, ameddig erejéből futotta. Tudta, hogy ez a végső harca, ezen a napon dől el minden. 

Hetekkel a választások előtt derült ki, hogy jó pár millió dollárral többje volt Romneynak a kampányra. Erre az elnök mit tett? Kért!  Kitől? A választóktól!  Mi több, a felesége is. Hitt abban, hogy sikerülni fog.

Na de ott volt Amerika másik fele, aki Mitt Romneyban bízott.

Romney, felesége és öt fiuk a mormon egyház tagjai, és a vallás szemszögéből közelítettek meg néhány alapvető politikai kérdést. Ezzel a második bukással Romney elnök választási álmainak befellegzett, de ezer más jó dolgot tud még tenni az amerikai népért.

November 6-án az amerikaiak nemcsak elnököt választottak. Amerika 4 államában ugyanis történelmet írtak, ha a világ nem is így látja...

Ezen a napon Maine és Maryland államban elfogadták az azonos neműek házasságát. A két állam a 7. és a 8. lett a sorban, ahol engedélyezik a frigyet. Ez ugyan már nem renget meg senkit, de mégis lett egy hivatalos módja annak, hogy két ember boldog legyen így is, papírral.

Ami viszont nem kevésbé izgalmas, az a marihuána legalizálása Colorado és Washington államokban.

Colorado nagy síparadicsomként van számon tartva az Egyesült Államokban. Az átlagemberek évente kétszer (jobb esetben) oda mennek lazítani, még ha csak pár nap szabadságuk is van. Na most, ha arra gondolok, hogy ehhez társul a legális (igaz kis mennyiségű) marihuána használat is, annak az államnak hamarosan nagyon jól fog menni. Egyik fórumon olvastam pár órával ezelőtt, hogy a hideg havas táj, a marihuána és a forró jacuzzi használata nagyon sok embert fog boldoggá tenni legálisan. Olyan édes élet lesz ott, amit egyetlen diák és agyongyötört háztartásbeli, vagy komoly üzletember sem akar majd kihagyni. Szerintem a hotelek és a kis erdei házak már most ki vannak adva 3 évre előre...

Nos, én személy szerint egyelőre maradok Obama táborában. Remélem, nem fogok csalódni, hiszen a jövőt a gyermekem számára is alakítja. Ha a győzelmet lányommal nem is úgy ünnepeltük, ahogy sok millióan teszik ezen a napon, a dicsőséget mi is magunkénak éreztük. Két pici amerikai zászlós csokoládés muffin elfogyasztása után úgy éreztük, mi győztünk. És azt hiszem, ez így van rendjén. Hiszen mi is, ha csak egy picit is, de hozzájárultunk a sikerhez.

Wiesenmayer Éva Amerikából