Lábnyomokból számították ki pterosaurusok testsúlyát

Napjaink legnehezebb madara, a 21 kilogrammos óriástúzok pehelysúlyúnak számít a dinoszauruszok korában élő repülő hüllőkhöz, a pterosaurusokhoz képest – állítja az a vizsgálat, amely új módszert nyújt a pterosaurusok súlyának megbecsléséhez.

Az őshüllők – melyeket pterodactylusként is ismerünk – által hátrahagyott lábnyomokon alapuló számítások felfedik, hogy ezek az állatok elérhették a 145 kilogrammot is. A Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology című folyóiratban megjelent tanulmányról úgy hiszik, hogy az első, amelynek során megkövesedett lábnyomokat alkalmaztak egy kihalt állat testsúlyának kikövetkeztetésére. 

A korábbi vizsgálatok során a pterosaurus csonttömegétől a térfogat-modellezésig mindent felhasználtak, hogy kiszámítsák, mennyit nyomhattak a prehisztorikus „szárnyas gyíkok”. Tai Kubo, a vizsgálat szerzője elmondta, tanulmánya megfelelő, független bizonyítékot nyújt arra, hogy a nagytestű pterosaurusok igen nehezek voltak.

Vizsgálatát azzal kezdte, hogy a tokiói Ueno Állatkertben élő 17 hüllőfajtól gyűjtött be lábnyomokat. Ezen állatok között krokodilok, gyíkok, teknősök és békák is voltak. A nyomok begyűjtése után Kubo feljegyezte az egyes állatok testsúlyát. Meghatározta, hogy összefüggés van a testsúly és a lábnyomokból kikalkulált, az egyedek elülső és hátulsó végtagméretére kiszámított kapcsolat között.

Kubo ezt követően a matematikai formulát korábban pterosaurusoknak tulajdonított, megkövesedett nyomvonalakra alkalmazta. Kiderítette, hogy számos repülő hüllő legalább tízszer nehezebb volt a legsúlyosabb, modern repülő madaraknál.

Michael Habib, a Chatham Egyetem kutatója elmondta, úgy hiszi, Kubo új módszere a pterosaurus testsúlyának felbecslésére igen „praktikus és érdekes”. Jelezte azonban, hogy még dönteni kell arról, pontosan milyen nehezek voltak a legnagyobb pterosaurusok. Habib megemlítette, hogy a korábbi becslések szerint – más módszerekkel – arra a következtetésre jutottak, hogy a nagy repülő hüllők súlya 200 kilogrammtól a 259 kilogrammig terjedhetett. Gyanúja szerint a nyomok alapján történő testtömeg-becslés a jövőben sokkal pontosabbá tehető lesz.

Donald Henderson, a Royal Tyrrell Múzeum kutatója azon gondolkodott el, hogy Kubo adatai mások lennének-e, ha élő madarak lábnyomait alkalmazta volna, más állatokéi helyett. „Azt hiszem, a legnagyobb pterosaurusok – mint a Quetzalcoatlus – elérték a több száz kilogrammot” – magyarázza. „Sajnos, semmi olyasmivel nem rendelkezünk, ami kicsit is hasonlítana a legnagyobb repülő hüllők teljes csontvázára, így testformájukat és testtömegüket nem tudjuk megállapítani.”

Kubo azonban úgy tartja, hogy a „lábnyomok a testsúly megfelelő jelzői lehetnek.” Abban reménykedik, hogy a jövőben súlybecslési számításait dinoszauruszokra is alkalmazhatja. Elmondása szerint, „mielőtt a módszert dinoszauruszokra alkalmaznánk, rengeteg adatot kell kinyernünk a létező madarak és emlősök testsúlyát és lábnyomait érintően, mivel testtartásuk sokkal inkább hasonlít a dinoszauruszokéhoz, mint a ma élő hüllőké és kétéltűeké.” Szerinte a súlyt bármilyen nyomból le lehet mérni, és az eredmény sok mindenről árulkodhat.

(hirado.hu/Discovery News)