Nőként az üzleti életben

Arad egyik legismertebb és legrégebbi, illatszert és kozmetikumokat forgalmazó boltjának a vezetőjével egy délelőtt találkoztam, majd ültünk le egy belvárosi terasznál egy kávéra. Lipták Juliannát (vagy Julit, ahogy a legtöbben ismerik) talán nem kell sokaknak bemutatni, hisz a korzón működő Farmec cég üzletvezetője. Juliannával sok mindenről beszélgettünk, de elsősorban arról, hogy ebben a gépies világban hogyan tud egyszerre szinte mindent kézben tartani egy tapasztalt üzletasszony, aki ráadásul odaadó családanya is.   – Mikor került az üzlethez?   – 1991-ben kezdtem el a Farmecban dolgozni, ez volt az az év, amikor a privatizáció elkezdődött. Később társtulajdonosként folytattuk. Az én korosztályom akkor még nem tudta, mit jelent az, hogy privát világ. A kommunizmusnak épp, hogy vége lett, akkor fejeztük be a tanulmányainkat, el se tudtuk képzelni, hogy ez miből áll. Ez közben alakult ki. Persze nehézségek mindig voltak és lesznek is. – Most sikeres üzletasszonyként hogyan gondol vissza azokra a nehézségekre?– Sikeres üzletasszony... Ez olyan fiktív fogalom. Mert mitől vagy sikeres? Én végzem a dolgom, és lehet, hogy jól csinálom. Illetve egyes dolgokat jól csinálok, másokat elrontok. De szerintem mindig az a lényeg, hogy az embernek legyenek célkitűzései. Amikor látod, hogy egy szintet elértél, már jöhet a következő. Én maximalistaként soha nem vagyok elégedett. – Mi az, ami motiválja ebben? Honnan merít energiát a munkájához?– Ezt örököltem. Nálunk mindig, mindenki dolgozott. És mindig mindenben a legjobbat akarták. Nincs olyan, hogy valamit jól csinálsz, mert mindig lesz, aki biztosan jobban csinálja, mint te. – Közben férjhez ment, átvette az üzlet vezetését és mára családanyaként is meg kell állnia a helyét...– Igen, jött az esküvő, majd egy fiúgyermek. Közben a mostani anyósom elment nyugdíjba és én tulajdonképpen 2000-től vettem át tőle a cég vezetését. – Hogyan tudja a családot összeegyeztetni a karrierrel? Hisz azért a munkája rengeteg felelősséggel jár...– Amikor kilépek az üzletből és elindulok a piac felé, akkor arra gondolok, mit fogok aznap főzni vagy sütni. Nagyon jó, ha az ember nem keveri össze a kettőt. Ha otthon a férjeddel folyamatosan a munkahelyi problémákat vitatod, az egy idő után visszaüt. Ezt én is az évek folyamán tapasztaltam ki. Otthon a gyerekekről, a vízszámláról, a kirándulásokról beszélgetünk. Az persze jó, ha egy csendes estén közösen meg tudjátok tárgyalni a problémákat. Hisz a munkát azért nem lehet teljesen kizárni. De valahogy meg kell találni az egyensúlyt. Próbálom nem hazavinni a problémákat. – Férje véleményét ki szokta-e kérni a munkahelyi problémákban? Ő sportember, egészen más területen tevékenykedik...– Neki nagyon jó érzéke van a kereskedelemhez; egy időben sokat segített, de aztán azt mondta, hogy két dudás egy csárdában nem fér meg és én csinálom ezt már annyira jól, hogy rá már nincs szükség. A véleményét mindenképp meghallgatom. Szívesen hallgatok meg egyébként nálam tapasztaltabb személyeket is. De azért ezek nem szoktak annyira befolyásolni, mert én tudom azt, hogy mit szeretek és mit nem. – Az alkalmazottak zöme nő az üzletben. Ez véletlen vagy tudatosan szervezte így?– Minden alkalmazottunk nő. És ez teljesen véletlen. Fiú jelentkezőnk sosem akadt, pedig szívesen látnánk egy fiút is, ha megfelelne az elvárásoknak. A mi profilunk azonban inkább a nőket vonzza.– Milyen nőkkel együttdolgozni? – Nehéz. Az állandó marakodás azért megvan. De ezt határozottsággal meg lehet oldani. Minden vitás kérdésben már eleve kell legyen egy véleményed. Vita esetén én nem vacillálhatok. Az üzlet szempontjait kell néznem. Hogy ők miért marakodnak, az már az ő dolguk. Ez akkor fájó, ha a munka rovására megy. De ezt már az évek során mindenki megtanulta, hogy mikor kimegy a pult mögé, félreteszi a személyes problémáit. – Milyen főnöknő ön?– Szerintem nem vagyok szigorú, inkább következetes. Legalábbis ilyen szeretnék lenni, mert fontos a közvetlen viszony az alkalmazottakkal. Tudnom kell azt végül is, hogy milyen problémákkal küszködnek, hisz mi ott már olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Fontos az, hogy az alkalmazott jól érezze magát az üzletben. Főleg, amikor emberekkel dolgozunk, hisz a kliensre mosolyogni kell, ha jólesik, ha nem. Ez jár neki.– Ebben a zord világban ön szerint hogyan tud egy nő érvényesülni? – Most a fiatal generációra utalnék. Mert a mi időnkben sokkal egyszerűbb volt. A mostani fiataloknak rengeteg idejükbe telik, amíg érvényesülnek. Amíg befejezik a tanulmányaikat, megtalálják a számukra megfelelő munkahelyet és elhelyezkednek. Ez sok idő. E közben másra nem is tudnak koncentrálni. Amikor egy nő elér egy általa megálmodott pozíciót, annyira erősen ragaszkodik hozzá, hogy a családra már nem is jut ideje. Ilyenkor el kell dönteni azt, hogy családanya akarsz-e lenni, avagy karriert építesz. Ezért rossz szerintem a mai világ, mert a legtöbben ezt a kettőt nem tudják szétválasztani. Illetve összeegyeztetni. Minél idősebb vagy, annál nagyobbak az elvárásaid. – Nagyon sok nő megfordul az üzletükben. Tulajdonképpen klienseik mintegy 90%-a nő. Mit keres egy ilyen üzletben a mai modern nő? Milyennek látja egyáltalán a mai nőket? A klienseit. – Reklámfüggőknek. Mindig az a legjobb cég vagy termék, amit a tévében látnak. Rettenetesen befolyásolhatók. Persze az idősebb korosztálynak már megvan a kialakult ízlésvilága. De az sem jó, ha egy nő túl konzervatív, mert azt nehezen lehet kimozdítani a megrögzött dolgaiból. A legjobb, ha egy nő rugalmas. Ez a jó kliens. Az is nagyon fontos, hogy a klienseinket milyen arc fogadja. Az ilyen közvetlen kiskereskedelem, amit mi csinálunk, végül is halálra van ítélve a plázák, hipermarketek miatt. Épp ezért a lényeg a közvetlenség, mert így az jön be hozzánk, aki igényli azt, hogy foglalkozzanak vele. A plázacicát ez nem érdekli, neki az a fontos, hogy a legdrágább terméket bedobja a kosarába, még ha nem is megfelelő számára.  – Elégedettnek érzi magát ennyi év után? – Ha egyszer elégedett leszek, akkor el kell menjek nyugdíjba. Talán, ha majd lesz két-három unokám és lesz más is, amivel foglalkoznom kell. Ha elégedett vagy, akkor valamibe belefáradtál, belefásultál. Ha valaki elégedett, az nem tud továbblépni. Az jó, hogy ha egy siker önbizalmat ad, hogy továbblépj.  – Mi az, amit nagyon szeretne még megérni, elérni ebben az életben a szakmája terén? – Szeretném, ha még húsz év múlva is lenne Farmec. Nem kell feltétlenül az életem része legyen húsz év múlva is, csak legyen. Mert az azt jelenti, hogy valamit sikerült felépíteni. Vagy csináltuk annyira jól az évek során a kolléganőkkel, hogy az megtarthassa önmagát. A sok hiper- és szupermarket között talán egy ilyen belvárosi üzletre is szükség lesz még.  –  Köszönöm a beszélgetést!