Iskola a Kálvin János utcában (I.)

Lehetőséget kaptam, hogy írjak az aradi magyar középiskoláról. Nem monográfiára gondolok. Inkább a publicisztika eszközeire építek. Így próbálom összefoglalni azt, amit tudok, a jelenleg egyetlen, aradi magyar középfokú oktatási intézetről, annak múltjáról.A címből és az első sorokból is látszik, hogy kerülöm az iskola elnevezését. Miért? Nem tudok választani a létezett sokból.Azért el kell árulnom, hogy arról az iskoláról írok, amely 1919. október 15-én kezdte el működését Római Katolikus Főgimnázium néven. Valójában még nem a Kálvin János utcában. Ott, a 22. szám alatt, az elkészült új épületben csak 1923. május 26-tól talált otthonra.Szándékom mögött nemes provokáció áll. Arra biztatom az aradi helytörténészeket, írják meg, a már meglévő részekből állítsák össze az intézet monográfiáját.Most él és alkot az a történész-nemzedék, amely erre hivatott, s amely számos vonatkozásban már bizonyított.Magam is hitelességre törekszem, de mint minden eddigi próbálkozásomban, előtérbe kerülnek szubjektív és érzelmi elemek is. Olvasmányosságra törekszem, az eseményeket, a személyeket egyéni meglátásaim alapján választom ki. Megtiszteltetés lenne számomra, ha a tíz részre osztott írásomat a helytörténészek is figyelembe vennék, kijavítanák, értékelnék, esetleg fel is használnák.A minoriták aradi gymnasiumaAz aradi iskolatörténet gazdag irodalmára építve, most csak azt emelem ki, hogy a minoriták elemi iskolájuk mellé 1745-ben gymnasiumot állítottak, ami 1748-ra négy osztályra egészült ki.Ez az intézet hol minorita, hol világi igazgatás alatt működött. Az iskola a minorita rend vezetése alatt 1851-től mint városi főgymnasium szerepelt.A „NAGY GYMNASIUM” 1853/54-ben kiadott értesítője értékes dokumentum, számomra Gnandt János tanár úrtól kapott, féltve őrzött emlék. A 28 oldalas füzetből kiderül, hogy a mai aradi középiskola névadója, Csiky Gergely abban a tanévben a 37-es létszámú III. osztály diákja volt. Legnépesebb az I. osztály, 78 tanulóval.A minorita Lakatos Ottó által igazgatott iskolát 339 diák látogatta.Királyi Főgymnasium és FőreálEgyesek nem tartják különösebben sikerült munkának Himffner Béla igazgató 246 oldalas iskolatörténetét, amely az intézet alapításától, 1873-tól a millennium évéig, 1896-ig foglalja össze az eseményeket. Más, jobb monográfia nem készült.Az épület építési költsége a belső berendezések nélkül „megütötte” a 400 000 forintot. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter biztosította a belső berendezésre szükséges 40 000 forintot. A miniszter az épületet „páratlannak” nevezte „az egész hazában.”Az építkezés a Bibics* Alapból történt. Erre a magyar állam sohasem tette rá a kezét. Nem volt a városé, nem volt a megyéé. Ezt azért fontos kiemelni, mert a Királyi Főgymnasium 1919-ben bekövetkezett román tulajdonba vételét az aradi magyarság jogtalannak tekintette. Az épület alapítványi tulajdon lévén, a megejtett államosításnak nem volt jogalapja.A Bibics Alap és a Királyi Főgymnasium 1896–1919 közötti történetét Gnandt János dolgozta fel 32 oldalas, gépírásos, máig kiadatlan munkájában.Az épület visszaszerzéséért másfél évtizeden át folytak az intervenciók. Ezek 1934–1935-ben befejeződtek.Az 1876-ban kiadott elszámolás az építési költséget 465 354 forintban jelölte meg. Ezt az összeget 1935-ben 465 375 lejjel a Moise Nicoară Líceum iskolaszéke megváltotta. Az iskola épülete végérvényesen ekkor került a román állam tulajdonába. A letétbe helyezett összeg az 1947-es pénzreformmal értékét vesztette.Nem kerülhettem meg ezt a mára már okafogyottá vált, de nem érdektelen tulajdonjogi kérdést.A Trefort Ágoston által „páratlan” jelzővel illetett épületben 1874-től helyet kapott a Főreál is.Az elkészült új épületben még a tanítás megkezdése előtt történt egy kedvezőtlen „auspicium”. Az egyik tanterem mennyezetgerendái leszakadtak.Ez a kedvezőtlen előjel 1919 júliusában „kapott értelmet”, amikor Burián János igazgató az irodájában megjelent hivatalos küldöttségnek kénytelen volt átadni az „iskola kulcsait”.Ez volt az a kényszerűséget szülő szomorú pillanat, amely végül is elvezetett a Római Katolikus Főgimnázium létesítéséhez.* Bibics – Márki Sándor, Himffner Béla; Bibich – Gnandt János; Bibits – Grigore Ştefan.„Az örökhagyó Bibich Jakabné, Tomyan Margit végrendeletén az aláírás: Bibich Tomyan Margit. A latin szövegben: Margherita Tomyan de Bibich.” (Gnandt János, Az aradi Királyi Főgymnasium története 1895/96–1918/19 között).