Szeretni és tisztelni a másikat

A belvárosi katolikus plébánián megtartott pünkösdi lelkinapon egy olyan beszélgetésbe csöppentem vasárnap, ahol párkapcsolati, házastársi problémákról tartott előadást fiataloknak egy szimpatikus hitoktató házaspár. Majoros Tibor és Márta saját életükből vett tapasztalataikat osztották meg azokkal, akik még egyedül élnek – de keresik a nagy Őt, illetve azokkal, akik már megtalálták társukat, és még tapogatóznak a számtalan probléma között.  A kötetlen beszélgetésen főként Tibor mesélt kapcsolatuk első lépéseiről, kibontakozó szerelmükről és az együtt áthidalt nehézségekről. Mert azokból is volt épp elég, a mély vallásos érzelmű fiatal pár azonban úgy véli: egymásra támaszkodva, Isten segítségével sikerült mindig a jó úton haladni. Tibor hangsúlyozta, egy kapcsolatban soha nem szabad “letörni a másik szárnyait”, hisz ezzel saját énjét csorbítjuk meg. Ha szeretünk valakit, akkor a bogaraival együtt szeressük, és ne próbáljuk mindenképp megváltoztatni. Egy kapcsolaton belül úgyis akarva, akaratlanul alkalmazkodunk egymáshoz, folyamatosan változunk. Egymáshoz igazodunk. A beszélgetésen a fiatal hitoktató házaspár egyszerűen és szívből szólt az egybegyűlt fiatalokhoz, azt sem titkolták, bizony ők is jutottak már mélypontra. A kölcsönös tisztelet, elfogadás és megértés azonban valahogy mindig segített az akadályok leküzdésében. Beszélgetni kell és mindent meg kell beszélni, hangsúlyozták. És soha nem szabad elfelejteni, hogy nem vagyunk egyformák. Hogy a férfi és a nő két különböző anyagból van gyúrva, ezért mindegyikük másképp örül a másiknak. Másképp reagál mindenre. A házaspár türelemre biztatta a fiatalokat, hisz e nélkül képtelenség elérni bármit is egy kapcsolatban. A hitoktatók őszintesége, vicces, laza hozzáállása még barátibbá tette a találkozást.         – Az emberek nagyon elvannak a saját problémáikkal és vannak olyan dolgok, amiket mások megtapasztaltak a saját hibájukból és gyengeségeikből. Ez olyan, hogy az ember nem ismeri fel, bár azt gondolja, hogy mindent tud. Én is azt gondoltam, hogy teljesen jó fej vagyok és saját hibámból tanultam. Persze sokat tanítottak is és voltak idősebb házaspárok, akik elmondták, mire figyeljek. A férfi és nő teljesen más szerkezet. Teljesen másképp gondolkodnak, más igényeik vannak, más az életritmusuk. Ami nekem teljesen normális, az a páromnak nem az. Ami számodra kikapcsolódást jelent, az a nőnek teher. És fordítva. Meg kell találni azt a módot, mellyel cselekedetünk ne teher legyen a másik számára, hanem áldás. Az emberek egyre inkább saját magukat keresik. Saját életük kiteljesedését és a saját maguk keresgélésében mind azt nézik, hogy nekik mi jó. Mi ketten úgy gondoljuk, hogy holtodiglan, holtomiglan és hogy az Isten tényleg összekötött bennünket. Én tudom, hogy ha tolókocsiba kerülök, a Márti életem végéig gondozni fog engem. Ha pedig vele történne valami, nem fogom elhagyni. Mert néhány kilót felvett vagy mert nem olyan, amilyennek én gondoltam, amikor összeházasodtunk? Ezért én most el fogom hagyni? Ó, nem! Ő az életem párja, ő a feleségem. Egy barátom felesége mondta, hogy szeretné úgy gondolni, ahogy mi gondoljuk. De nem tudja. Ő úgy gondolja, ameddig jó együtt lenni, addig együtt vannak. Azután elválnak. Ez egy más világ. Egy teljesen más gondolkodásmód. Az emberek azt gondolják, hogy „ameddig nekem megéri”, „ameddig nekem jó”, addig együtt vannak. Ez saját maguk keresgélése. Közben sokkal hamarabb megsértődnek, sokkal kevésbé kérnek bocsánatot, fölnagyítják a valós vagy valótlan problémákat – mondta Tibor.„A gyermek értelmet ad minden fáradságnak! A házaspár három fiúgyermeket nevel, ennek kapcsán egy másik témát is érintettek. A gyerekvállalást. Mert fontos döntés ez, nagyon sok boldogsággal és még annyi áldozattal jár. Tibor elismerte, minden megváltozik a gyermek után. És ezt igazán csak azok tudják, akik gyermeket nevelnek. Persze egyre kevesebben vállalnak gyermeket. Ha el is döntik, akkor is csak egyet.– Itt gondolkodásmód-váltásra van szükség. Ha a prioritások nem változnak meg egy nő életében, ha a karrier marad az első, ha egy nőnek az önmaga megvalósítása azt jelenti, hogy egy bizonyos pozíciót elérjen, “valaki legyen”, a gyermek mindig útban lesz. Soha nem fog tudni örülni neki, mert akadályozva fogja érezni magát. Én hiszem, hogy felébred az emberek szíve. Ez egy olyan dolog, ami egy nőnek a szívében benne van! Valahol nagyon mélyen. Hisz a nő szereti a gyerekeket. Sokszor meséltem másoknak a gyerekeimről és nem értették, addig, míg saját gyermekeik nem lettek. A gyermek értelmet ad minden fáradságnak, minden munkának. Soha nem tudtam volna elképzelni, hogy inkább nem eszem, csak hogy lássam, hogy ő jóllakik! Ez hihetetlen, mikor magadon észreveszed, hogy örülsz, ahogy növekszik. Örülsz a sikereinek. Hiába futsz az élet után, az élet elmegy. És bármilyen sokat próbálsz kiharapni belőle, nem tudsz. És az élet úgyis el fog múlni. Látod a gyerekeidben saját magad. Azt, hogy értelme volt az egésznek, hogy az élet milyen szép. Látod a boldogságot a te boldogságodban. És a boldogság forrását a gyermekedben – véli Tibor.Bevallom, nagyon sokat tanultam a találkozón és bízom benne, hogy mások is. Csak azt sajnálom, hogy nem jött el több fiatal. Hisz olyan kérdések hangzottak el, melyekkel legalább egyszer mindenki szembesül majd az életben. Minden párkapcsolatban, házasságban vannak mélypontok. Komoly problémák. És ilyenkor dől el az, hogy a társak megfutamodnak-e, avagy megfogják egymás kezét és együtt folytatják a harcot.