Nagyálmos Ildikó

Sok huzavona után és természetesen a józanul gondolkodók felháborodására végül kedden megszavazta a képviselőház azt az alkotmánymódosítási kezdeményezést, amely a család fogalmát egy férfi és egy nő kapcsolatára redukálná le.

Ismét felhördült a románok tudományos akadémiája, s ezzel együtt a sajtó is és súlyos vádakat fogalmaztak meg a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) ellen, ugyanis nagyon zavarja őket, hogy a Lendület nevű, fiatal kutatók számára kiírt pályázat harmincmillió forintos támogatást nyert a békeszerződéssel kapcsolatos ismeretek kiegészítését, összegzését és közzétételét célzó ötéves projektre.

Nagyvárosi ember kevésbé érzékeli az évszakok váltakozását, nem szereti az esőt, de az, aki nap mint nap a természet közelségében él, akarva-akaratlan átéli a természet apró kis moccanását is.

Az adó szó hallatán kirázza a hideg az embert, s rögtön arra gondol, újabb réteg bőrt akar lenyúzni róla az állam. Az épp kormányon lévő párt – amerikai és francia mintára – a napokban azt találta ki, hogy jövőre megszünteti a személyi jövedelemadót, helyette pedig globális, a háztartások minden jövedelmére kiterjedő dézsmát vezet be.

Határon kívül rekedt, kisebbségi létben élőként évről évre azon dolgozunk, hogy megőrizzük hagyományainkat, és olyanokat is felelevenítsünk, amelyek feledőben vannak.

Ezelőtt huszonöt évvel gondolt egy nagyot a székely származású Böjte Csaba ferences szerzetes, s Déván megalapította a Szent Ferenc Alapítvány szárnyai alatt az első magán gyermekotthont.

Hetek óta cikkeznek a sajtóban arról az internetes „játékról”, amely Oroszországból indult és Romániát is elérte (néhány tini áldozata is van már), s amely arra buzdítja többek között a fiatalokat, hogy a legvégén (ötven nap után) öngyilkosságot kövessenek el.

Immár 17 éve, március 21-én ünnepli a világ a költészet napját. Ugyanis az UNESCO – Naima Tabet, a szervezet marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára ötlete alapján – úgy döntött, hogy ezt a napot a költészet világnapjává jelöli ki.

A napokban kapott szárnyra a hír, hogy az olaszországi Szicíliában és Calabriában rabszolgasorsban tartják a román vendégmunkásokat, a nőket megerőszakolják és megalázzák, szörnyű körülmények között tartják és kizsákmányolják őket.

Bár tavaly ősszel a szenátus elutasította azt a képviselői törvénykezdeményezést, amely a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét vezetné be Romániában, most ismét napirendre került.

Nincs az a nő, aki ne rajongana a virágokért, aki ne örülne a virágot ajándékozó szép gesztusának.

Mindannyian tudjuk, mekkora biznisz a gyógyszeripar. A reklámok jó része a gyógyszerről szól, a tévécsatornák mind azt sulykolják belénk, hogy bármilyen panaszunk van, vegyünk be gyógyszert és azonnal meg is szabadultunk a fájdalomtól.

Mi, magyarok szeretünk ünnepelni, ünnepeket megülni, enni, inni, mulatni, szép ruhába öltözni.

Nem a mi feladatunk (lenne) ítélkezni mások felett, mégis egyik alapvető emberi tulajdonságaink közé tartozik.

Tudjuk, hogy nem olyan könnyű megtalálni az igazit. Akár évekbe, évtizedekbe is beletelhet, amíg valóban ránk talál, vagy rá találunk.