„Tedd a kezed homlokomra”

A hang a szomszéd erkélyről szűrődik át hozzánk, ahol egy nyolcéves-forma kisfiú meg egy vele egykorú kislány könyököl a korláton és eszükbe sem jut, hogy a nyitott ablakon át más is tanúja lehet a vallomásnak: – Szeretlek, de ne mondd meg senkinek.A kislány megkérdi: – Miért ne mondjam senkinek? Titok?A kisfiú válasza késik. – Háát... nem titok, csak csúfolnának, kinevetnének a többiek. Jó a nagyoknak. Nekik szabad...A további sutyorgás nem jut el a fülemig, de működni kezd a fantáziám. Mi az, ami a nagyoknak szabad?...Hát persze, minden gyereknek van szeme, látja, amit lát... A nyílt utca, a strand, a filmek, a folyóiratok, a szabad szerelem megannyi helyszíne nyílt terep, nem tabu többé, és korán felnyitja a kiskorúak szemét. Azt a kifejezést, hogy „szeretlek” már alig hallják. Kiszorította, felváltotta az egyszótagú „szex”, melyhez kizárólag a testiség képe társul. Hogy ehhez mennyi köze van az érzelmeknek, magától nem jön rá a gyerek.A testi-lelki egészséget a család formálja, ápolja, és nem leckéztetéssel, tiltásokkal, ijesztgetéssel, hanem személyes példával. Szeretni otthon tanul meg a gyerek. Szülei a minták. Az apa és anya egymás iránti bizalma, ragaszkodása, a mindennapokban megnyilvánuló segítőkészsége, gyöngédsége íratlan lecke, amit természetesnek talál, amihez hozzászokik a gyerek, és ha az érzelmeket kifejezni, azokat közvetíteni otthon tanulja meg, nem azonosítja azzal, amit a külvilág felkínál.„Tedd a kezed / homlokomra, / mintha kezed / kezem volna” üzeni József Attila verse, de vajon hány család igazodik ma a versek igazához?!Ki ne tudná, hogy a családi képbe beletartoznak a nézeteltérések, a hangos szóváltások, a helytelen döntések, ballépések is, de kenyértörésre rendszerint csak végső esetben kerül sor. A pszichiáterek azt mondják, hogy egy kapcsolat akkor hal meg, ha a házasfelek már vitatkozni sem tudnak egymással. Ha nem találkoznak a gondolataik, ha szavuk sincs egymáshoz. Szerencsére sok esetben éppen a gyerek, a gyerekek azok, akik oldják a feszültségeket, levezetik a villámokat. Mert ők otthon tanulnak meg szeretni. És bár a „szeretlek” szó elavult, divatjamúlt, mégis ez a boldog bizonyosság, amit érdemes nap mint nap megélni.