Az utolsó bérház volt a mai Forradalom útján, amelynek homlokzatáról pár évvel ezelőtt eltüntették az 1989. december végi esztelen lövöldözés nyomait. Igaz, ha közelebbről szemügyre vesszük, nem túl igényesen. Aligha kell sokáig várni, amíg újra megszépülhet a főutca egyik olyan épülete, amely a két világháború között Európa-szerte elterjedő Bauhaus szellemiségét tükrözi.
Teljességében azért mégsem az.
A modernizmus úttörőjének is nevezhető stílus, mivel merőben elütött a korábbi divatos építkezési irányzatoktól, a klasszicista merevségtől, az ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit felvonultató eklektikától, a szecesszió túldekoráltságától és az egyszerűségre, funkcionalitásra és kényelemre épített, hamar népszerű lett. A környező városokhoz képest Aradon nem is keveset produkált. Néhány jellegzetes épülete eredeti kialakításában ma is látható a városban. Gondolok itt az egykori Telefonpalotára, a Poliklinika épületére, a mai Milea körút több villájára stb. Szakmai téren elkötelezett híve az akkoriban Aradon, majd Temesváron dolgozó, a városi főépítész tisztséget is betöltő Silvestru Rafiroiu volt.
Érdekes az, hogy a szóban forgó épület tervezője nem ez utóbbi, hanem a korábbi stílusok majd mindenikében remeklő Szántay Lajos.
A Kultúrpalota az evangélikus templom és több bérpalota megálmodója akkoriban már ritkán jutott megrendeléshez. Főleg a hatóságok által azokban az években érthetetlenül mellőzött építész megmutatta, hogy halad a korral és nem idegen számára az, ami új.
Persze a főutca épületsorától elütő stílus aligha lehetett az ínyére. De azokban az évtizedekben már nemigen engedhette meg magának a luxust, hogy válogasson.
Az épület homlokzatát az egyszerűség jellemzi: a hármas tagolású ablakok nagyok, az erkélyek egyszerűek, a szobák világosak, de már korántsem olyan tágasak, mint az eklektika virágzása idején épültek.
A belső terek megtervezésére Szántay azért mégsem vállalkozott.
A Németországból gyorsan elterjedő Bauhaus stílus belsőépítészi igényeinek megvalósítását ezen az épületen Weil József vállalta fel.
Róla viszonylag keveset tudunk. De tény, hogy a húszas évek második felében, majd a háborút megelőző években több ilyen stílusú épület belső architektúrájának kialakításában remekelt. A minorita kultúrház „belseje”, eredeti bútorzata is a nevéhez fűződik.
Arad első belsőépítészének sorsa tragikusan végződött. Egyike volt azoknak a civil áldozatoknak, akik 1944 szeptemberében vesztették életüket a városban és környékén folyó csatározásokban és a személyes indíttatású leszámolásokban.
Az Aradon köztiszteletnek örvendő, több ingatlannal rendelkező Bing kereskedőcsalád egyik utolsó képviselőjének, Jánosnak a megrendelésére 1942-ben megtervezett és a háborús években felépített bérházat a modernizmus egyik megkésett képviselőjének tekinthetjük.
Hozzászólások