A felvilágosodás méltatlanul elfelejtett polihisztora

Sipos Pálra, az erdélyi felvilágosodás méltatlanul elfelejtett polihisztorára emlékeztek a hétvégén Hunyad megyében.

Az emlékkonferencia a vajdahunyadi Magyar Házban kezdődött, ahol a házigazda, Doboly Beatrix, vajdahunyadi EMKE elnök köszöntése nyomán, Dáné Tibor Károly, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület országos elnöke szólt az egybegyűltekhez, kifejtve, hogy e rendezvény alkalmával az EMKE több célkitűzését is megvalósulni látja. – Három évvel ezelőtt, amikor elindítottuk az immár közel negyven romániai Magyar Ház közötti kapcsolatrendszer kiépítését, jelentős támogatást kaptunk a sárospataki kulturális szakértő barátainktól, különösképpen Bordás Istvántól. Ő volt az, aki leginkább a lelkén viselte az EMKE észak-magyarországi kirendeltségének a megalakulását is. Mióta a kapcsolataink így megszilárdultak, úgy a sárospataki munkatársainkkal, mint a kulturális autonómiaszigeteknek nevezhető Magyar Házak között, igyekszünk e rendszert tartalommal megtölteni. Utóbbiak esetében olyan rendezvényeket szorgalmazunk, melyek nyitást jelentenek a nagyvilág felé, ismertetik értékeinket, gazdag kultúránkat. Sárospatakkal pedig olyan személyiségek köré építjük a kapcsolatrendszert, akik a maguk idejében a művelődés terén már hidat jelentettek Erdély és Észak-Magyarország között. Az első ilyen kiszemelt személyiség a kolozsvári Cs. Szabó László volt, aki bejárva Európát, Sárospatakon hunyt el, rendkívül gazdag könyvtárát is a városnak adományozta. Sipos Pál szintén összekötő kapocs Erdély és Sárospatak között, hiszen a nagyenyedi születésű, tordosi lelkész, filozófus, matematikus több évig a sárospataki kollégium professzoraként dolgozott és itt alapozódott meg az életre szoló és mindkettőjük munkásságát jelentősen befolyásoló barátsága Kazinczy Ferenccel. Így tehát Sipos Pál emlékének ápolása a sárospataki kapcsolataink erősítését is jelenti, ugyanakkor a Magyar Házak programjainak fejlesztésébe is nagyszerűen illeszkedik, hiszen egy dél-erdélyi, feledésbe merült tudós munkássága nyer népszerűséget e konferencia által – fogalmazott Dáné Tibor, országos EMKE elnök.

 

Sárospataki évek, Kazinczy barátsága

Sipos Pál sárospataki kötődéséről, Kazinczyval való szoros barátságáról Kiss Endre, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek könyvtárigazgatója tartott rendkívül gazdagon dokumentált, megkapó előadást. – Amikor Sipos Pál Sárospatakra érkezett, mögötte volt már Nagyenyed, Odera-Frankfurt, Göttingen, Berlin, Bécs, Szászváros. Ő volt a tanár és tiszteletes, aki a két magyar hazában elsőként szerzett nemzetközi elismerést szakterületén. Már túl van fő művének megírásán – kezdte a pataki évek ismertetését Kiss Endre, utalva a matematikus Sipos Pál legjelentősebb munkájára, az úgynevezett Sipos-görbe megalkotására, mellyel lehetővé tette az ellipszisek kerületének pontos mérését, s mellyel elnyerte a Berlini Akadémia aranyérmét.

Sipos Pál Patakon költőként is bemutatkozott, különös tehetséggel művelte a temetési búcsúztatók írását. Tanított és modern tantervet készített a matematika oktatásához, melyben magolás helyett állandó gondolkodásra ösztönözte az ifjúságot. Néhány tudós kollegájához szorosabb barátság fűzte, mindezáltal nem igazán találta helyét Patakon. Így öt év múltán, amikor meghívást kapott a tordosi parókiára, azonnal hazatér. Ezt követően sűrűn váltott, személyes hangvételű, de tudományos kérdéseket felvető levelezésben teljesül ki Kazinczyval már Patakon rügyező barátsága. – Legalább havi rendszerességgel váltanak levelet és 1811-ben feladják az addig udvariaskodó magázást, tegező viszonyba kerülve, bensőséges, oldott hangú levélváltással bátorítják egymást. Sipos Pál számára e levelezés ablakot jelentett a nagyvilágra, Kazinczy pedig egy megértő és megértető tudós barátra lelt a tordosi lelkészben. Egy levelében így ír Siposról: „édes barátom, nem győzöm áldani sorsomat, hogy néked jutottam ismeretségedbe, s hogy Te vezérem, barátom, tanítóm és oktatóm levél” – idézte Kazinczyt az előadó.

Kiss Sándor József szemléletesen számolt be a két nagy gondolkodó viszontlátásáról is, amikor Kazinczy erdélyi útja során felkeresi drága barátját a tordosi parókián és felejthetetlen napokat töltenek együtt br. Naláczy István, Thewrewk József (Sipos későbbi életrajzírója), valamint Lészai Dániel társaságában. Sipos Pál azonban nem sokkal e látogatást követően, még az év (1816) szeptemberében meghal. S bár feltehetően Szászvároson alussza örök álmát, sírjának mai napig nem sikerült nyomára bukkanni. Ez még az utókor és a helyiek egyik fontos feladata, hogy kinyomozzák, hol nyugszik a nagy tudós-pap – hívta fel az egybegyűltek figyelmét Vetési László, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványgondozó lelkésze, aki szintén lelkes kutatója Sipos Pál szellemi hagyatékának.

 

A filozófus és nyelvújító

A filozófus Sipos Pált a Köteles Sámuellel és Körmöczi Jánossal alkotott triász tagjaként Egyed Péter, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanára mutatta be a vajdahunyadi közönségnek. Sipos filozófiai munkáit a korabeli cenzúra nem engedte kiadni. Kéziratban azonban temérdek írása maradt fenn, melyek egy olyan egyedi gondolkodású filozófusról tanúskodnak, aki Kant és Fichte transzcendentális idealizmusát csodálatraméltóan társította az általa lelkészként ismert, hirdetett teológiai tanokkal. – Mélységéig megértette a korában modernitást jelentő kantianizmust és fichteizmust. Ennek nyilvánvaló jele, hogy az akkori kezdetleges magyar nyelven is kristálytisztán meg tudta fogalmazni filozófiai gondolatait – mondta Egyed Péter, külön méltatva Sipos Pál nyelvteremtő, nyelvújító tevékenységét.

Költői munkásságát az EMKE szászvárosi elnöke, Fülöp Júlia ismertette röviden, majd részletesen kitért a nagy polihisztor szászvárosi kollégiumban töltött rektori éveire. Bár Sipos soha nem törekedett közéleti szerep betöltésére, a maga hivatalában igyekezett becsülettel helyt állni. – Szászvárosi rektorként nagy felelősséget érzett városáért, lakóiért. Ezért amikor 1784-ben a Horea-féle parasztlázadás hullámai fenyegették  Szászvárost is, felégetve Bencenc, Gyalmár birtokait, Sipos Pál rektorként éjjel-nappal dobot veretett Szászváros utcáin, megjátszva a népes hadsereg jelenlétét a városban. Ezzel sikerült is távol tartani a várostól a pórhadat, és megmenteni Szászvárost a feldúlástól – ismertette Sipos életének egyik érdekes mozzanatát Fülöp Júlia.

Vetési László szórványgondozó lelkész kivetített fotókkal illusztrálva vezette végig hallgatóságát Sipos Pál életének Hunyad megyei állomásain, színterein, arra buzdítva az egybegyűlteket, hogy mindenki a maga tehetségéhez mérten kutassa és népszerűsítse az erdélyi felvilágosodás e nagy tudósának szellemi hagyatékát, méltó helyet biztosítva számára Erdély nagyjainak panteonjában.