Életünk a megmentésről szól,
az átmentésről is – mondhatod.
Korokat, tereket, házakat,
rég volt idők hangulatát mentjük át
egy szelídebb tavasz
átszínezett pillanatába.
Lélekközelbe hozzuk az illó volt
tünékeny árnyait,
remegtesse meg újra szívverésünket,
emlékek illata keveredjen
az útmenti hársfákéval,
ismét érezzük a felejthetetlen múlt
édes-kesernyés ízeit.
Aki látomást látomásra vált,
az leveti magánya szürke ruháját,
aranyból szőtt szavai átragyognak az égen,
szétoszlatják a bizonytalanság sötétjét,
felvillantják a jövő remény-arcát.
Hozzászólások