A Lloyd-palota egykor és napjainkban

Négy évvel ezelőtt egyik írásomban a belváros építészeti műemlékeinek sanyarú sorsát részleteztem. Nos, a várva várt rehabilitációs folyamat, ha megkésve is, de beindult és sor került a „ráncfelvarrásra” a főutca egyik minden megközelítésben fontos épületén is. A Szántay Lajos tervezte palota 1909-ben készült el a főutcának azon a részén, ahol a legrégibb épületek dacoltak a múló idővel. Az angolos hangzású név mögött nem a hajdani tulajdonost kell keresnünk, hanem egy Európát már a múlt század első évtizedeiben is behálózó biztosító társaságot. Temesváron nemcsak egy épület, hanem a főutca egész palota-sora ezt a nevet viseli.Aradon már a 19. század vége fele Bing Vilmos nagykereskedő, cs. és kir. szállító elnökletével megalakult a biztosítókat, üzletembereket, nagykereskedőket tömörítő Llyod társaság. A vezetőségbe id. Andrényi Károly nagykereskedőt, Goldschmidt Sándor bankárt, Neuman Dániel iparmágnást szavazta be a tagság, amely a város polgársága felső félszázának képviseletét jelentette.Róluk már sok szó esett más-más alkalommal.Az egyik legérdekesebb, pontosabban legértékesebb embere a Lloyd-társaságnak Zima Tibor volt (1879–1935). A battonyai születésű, rendkívül ambiciózus, gazdasági kérdésekben igen jártas fiatalember több aradi lapnak volt a belső munkatársa. Mindezek mellett az iparkamara főtitkára és az aradi árú- és értéktőzsde megalakításának kezdeményezője és vezetőségi tagja. A két világháború közötti években a Magyar Párt részéről Románia parlamentjének képviselője. A múlt század első évtizedében fénykorukat élték az angol mintára működő biztosító társaságok. Székházaik az egyre terjedő szolgáltatás reklámjaként is  fontos szerepet töltöttek be.Mindezek ellenére Szántay megbízatása egy nem túlságosan hivalkodó épület megtervezésére szólt az egykori Három Királyokhoz fogadó lebontása után üresen maradt telken. Így a zseniális aradi építész rajzasztaláról egy, a külsejében viszonylag szerény palota került a kivitelezőkhöz, amely több építészeti stílus jegyeit hordozta. A földszinti üzletrész se az előkelőségével hívta fel magára a figyelmet. Egy szerény italbolt kapott itt helyet, majd a város első mozija, a szüntelenül helyhiánnyal küszködő Appoló működött itt néhány évig. Nagyon rövid idő alatt az épület emeleti helyisége lett az aradi gazdasági és társadalmi elit-társaság egyik központja. Itt tartották 1913-ban az országos eszperantó kongresszus egyik tagozati megbeszélését.Nincs pontos adatunk arról, hogy mikor került az épület „civil kézre”, azaz mikor költözhettek be tágas termeibe a belvárosi tágas lakásra vágyók. Feltehetően ez a második világháborút követő államosítás idején következett be, de akkoriban már a népszerűségében erős konkurenciával viaskodó Lloyd társaság egy szerényebb épületbe költözött.Később a karzattal is rendelkező földszinti nagyteremben működött a Cina vendéglő. Napjainkban a Goldiș egyetem Tudor Arghezi könyvtára tölti meg élettel a földszinti részt.