A magyar Golgota szellemisége

Vannak városaink, amelyekre egy-egy történelmi esemény vagy kiváló személyiség rányomta bélyegét. Kolozsvár Mátyás király szülőhelye, Erdély szellemi központja, Nagyvárad Szent László városa, Temesvár a sokarcú Bánság ütőere, Arad a magyar Golgota. Ez utóbbi elnevezés Kossuth Lajostól származik és 170 év múltán sem kopott meg. (Lásd a Szabadság-szobor Egyesület gondozásában a minap megjelentetett, azonos nevű tanulmánykötetet!) Pedig annyi minden történt itt, a Maros ölelésében a szabadságharc önmagában is tragikus záróepizódja óta. Ha magyar ember érkezik e tájra, vagy csak éppen átutazik a városon távolabbi vidékre, aligha mulasztja el, hogy útját megszakítva ne hajtson fejet a Vesztőhelyen vagy a mártírok szobránál. Történelmi zarándokhelyek a javából: mindmáig hirdetik nemzedékek számára a szabadságvágy örökkévalóságát, az érte hozott legnagyobb áldozatot.Arad „második Mohácsunk”, a témával foglalkozó számtalan könyv és tanulmány ellenére még mindig igen sok apró, tisztázatlan kérdést hagyott a kutatóknak. (Ezekről szól Ficzay Dénesnek ugyancsak e kerek évfordulóra, a Qult-Arad Egyesület gondozásában napvilágot látott cikkgyűjteménye.) A valós és vélt, olykor legendává növekedett epizódok hitelessége, történelmi hatósugara az események nagy összefüggésében talán kevésbé lényeges.Az itt élők számára viszont az apróságok, a részletek pontos ismerete a hely szellemének tartozéka, történelmi tudatunk öröktüze.Nem utolsósorban pedig a tisztelet jele.170 év múltán is, rendíthetetlenül. Írtam már róluk részletesen, több alkalommal. Most csak távirati stílusban néhányukról, akik később is szerepet játszottak a város életében, noha a megtorlás évtizedeiben bujdosniuk kellett:  Id. Institoris Kálmán a magyar sereg élelmezési biztosa volt, majd a kiegyezés után az Aradi Királyi Váltótörvényszék elnöke lett. (Fia, ifj. Institoris Kálmán 1901–1905 között Arad polgármesteri tisztjét töltötte be.) Darányi János a szabadságharc alatt katonaorvos, később Aradon nőgyógyász, bőrgyógyász. Az első aradi magánkórház megalapítója és vezetője. A mai Gyermekparkban egykoron mellszobrot állítottak neki a hálás aradiak. Sajnos, ma már ez is csak emlék.Sárossy Gyula a szabadságharc alatt a pesti felsőbb törvényszék elnöke, a Habsburg-házat keményen bíráló Aranytrombita szerzője. Élete végéig rendőri felügyelet alatt állt. Fábián Gábor jogász, műfordító, politikus, egyházi gondnok. És nem utolsósorban akadémikus. A szabadságharc alatt táblabíró, majd tagja az első magyar népképviseleti országgyűlésnek. Mellszobra (Kocsis Rudolf munkája) Aradon a belvárosi református templom előtt áll.Simay István tanár egyszerű honvédként harcolt a szabadságharc nagy csatáiban. A kiegyezés után 1884-ben nyitotta meg a nevét viselő, a kor legmodernebb igényeit is kielégítő első városi közfürdőt.Id. Hőnig Frigyes Vécsey Károly tábornok felkérésére 6 mo-zsárágyút öntött műhelyében a temesvári csata honvédjeinek, később pedig a környék templomainak harangjai az ő műhelyéből kerültek ki. Bohusné Szögyény Antónia „nagyasszonyaink” egyike. Világosi kastélyában kórházat rendezett be a sebesült honvédek kezelésére. Otthonában tárgyalt Görgey az orosz seregek képviselőjével a fegyverletételről. Naplójában pontosan feljegyezte az elhangzottakat, ezzel fontos történelmi dokumentumhoz juttatta a későbbi kutatókat.Báró Schenovitz Frigyes az utolsó, magasabb rangot elérő aradi ’48-as honvéd, 91 éves korában, 1908-ban hunyt el. Mérnökkari tisztként dolgozott az osztrák hadsereg Don Miguel ezredében. Innen lépett át a szerveződő honvéd hadsereg kötelékébe. A fegyverletétel után halálra ítélték, majd ennek enyhítéseként többéves rabság várt rá. Szabadulása után városi, majd megyei főmérnökként dolgozott Aradon. A világosi (csigérszőllősi) és aradi eseményeket követő, hosszú évekig tartó megtorlás időszakában az osztrák császári titkosrendőrség a vaslakatról és vastuskóról ismert Winkler-házban rendezkedett be. A pincében történt a forradalommal és szabadságharccal szimpatizáló gyanúsítottak kihallgatása. Itt tartották fogva egy ideig a Kossuth-kiáltvány és főként a Kossuth-bankók terjesztésével megvádolt minorita szerzeteseket is. (11 szerzetes vett részt a nemzetőrségben!). Itt vallatták Lakatos Ottó pátert, Arad későbbi monográfiaíróját, a minorita gimnázium (1845) igazgatóját, Kosztka Libor házfőnököt és társaikat. A szabadságharc alatt fizetőeszközként használt Kossuth-bankókat megsemmisítették. Beszolgáltatásukat kötelezővé tették. Ez nyilván a lakosság minden rétegét súlyosan érintette anyagilag. Sok helyen, így Aradon is a főtéren, máglyán égették el a bankjegyeket. A szájhagyomány úgy tartja, hogy az aradi 13-ak kivégzése után „megátkozták” a fiatal, tapasztalatlan, akkoriban még a fővezérektől és a magyarokat nemigen kedvelő édesanyjától erősen befolyásolt Ferenc Józsefet és családját. Öt esetben az átoknak foganatja lett. A császár öccse, Miksa, Mexikó császáraként merénylet áldozata lett. Fia, Rudolf trónörökös a mayerlingi tragédiában (film is készült belőle), mindmáig tisztázatlan körülmények között halt meg. Erzsébet királynét, a magyarok közkedvelt Sissijét séta közben szúrta szíven egy anarchista. Végül pedig a szarajevói merénylet, amelyben életét vesztette Ferenc Ferdinánd trónörökös és neje. Történelmi léptékben igen rövid, de történésekben, gazdasági, társadalmi fejlődésben rendkívül termékeny időszak vezetett innen a millennium közeli „ferencjóskás” időszakhoz, amikor olyan versek is születtek, miszerint „Szent István utódja, magyarok királya/Szálljon az egekből ezer áldás rája!” Ilyen a történelem. Salacz Gyula polgármester 26 évi regnálása idején merült fel az aradi utcanevek átkeresztelése a 13 vértanú emlékére. Meg is történt hamarosan. Sőt, utcát kapott a kivégzéstől elborult elméje miatt megmenekült, de a várbörtönben hamarosan életét vesztett Lenkey János tábornok, illetve Ormay-Auffenberg Norbert és Kazinczy Lajos is. (Ez utóbbi kettő emléktábláját a minorita, illetve a református templomban pár éve helyezték el.) Aradi sajátosság, hogy a szabadságharc szinte valamennyi kiemelkedő történelmi személyisége fellelhető volt az 1920-as évekig hivatalosan használt utcanevekben. Egyedül Görgey Artúr neve nem került utcatáblára. Akkoriban és utána is még elég sokáig a világosi fegyverletétel megítélése nem volt egyértelmű. A mai Tisztviselőtelep helyén volt a város régi temetője. Itt szentelték fel 1863 szeptemberében Lenkey János tábornok síremlékét. A századforduló éveiben már felmerült a temető elköltöztetésének szükségessége, hiszen túl közel volt a dinamikusan fejlődő és egyre terjeszkedő Arad belvárosához. A sírokat elköltöztették a Felsőtemetőbe, a területet felparcellázták. Csak Lenkey emlékműve árválkodott még évekig az építkezésre kijelölt területen. Az aradi várbörtönben életét vesztett honvéd főtiszt emlékművét végül, hosszas hivatalos procedúra után, 1936. május 28-án az egri városháza megbízottjai szállították el a mártír szülővárosába, Egerbe. Damjanich özvegyének, Csernovics Emíliának nagylelkű ajándéka indította el a fokozatosan országos mozgalommá duzzadó gyűjtést, amelybe a tábornokok özvegyei, a Kossuth-asztaltársaság és a felekezetek is bekapcsolódtak.Rendkívül hasznos volt e vonatkozásban is az aradi születésű gróf Kreith Béla, illetve Kuszkó István ténykedése. Gyűjtésük java azonban szétszóródott.Az egész országra kiterjedő mozgalom kovásza és „szürke eminenciása” azonban Lévay Henrik (1826–1900) volt. Hajdani honvédtisztből az Első Magyar Általános Biztosító létrehozója, majd a kiegyezés után igazgatója lett. Nos, ebben a minőségében utasította ügynökeit, hogy terepútjaikon foglalkozzanak a szabadságharc tárgyi és írásos emlékeinek a felkutatásával. Lévay maga is lelkesen gyűjtött. A kor számos aradi személyisége, közöttük Burián János főgimnáziumi tanár, Bogdánffy Gergely ügyvéd, Csernovics Diodor mácsai birtokos, Kristyori Sándor pékmester, dr. Réthy László egyetemi magántanár is jelentős relikviákkal járultak hozzá a gyűjtemény gyarapításához.A megyei múzeum leltárában lévő közel 17 ezer írásos és tárgyi dokumentumból néhány kisebb teremben berendezett állandó kiállítás csak részben tudja „érzékeltetni” a 170 évvel ezelőtti események hangulatát, a hely szellemiségét. Részleges kiegészítéseként a Kölcsey Egyesület kezdeményezésére nyílt meg az évforduló küszöbén az Idő pillérei időszakos kiállítás, amely az aradi várbörtön foglyainak a rabságuk évei alatt készített emléktárgyakra fókuszál.Az egykori emléktáblák raktáron hevernek, a Kossuth-szobor nyomtalanul eltűnt, az utcákat átkeresztelték.Az emlékezés tápláló „erőtere” az 1881 óta strázsáló vesztőhelyi obeliszk, a 2004-ben újraállított Szabadság-szobor, érdekvédelmi szervezetünk és egyre aktívabb „ernyőszervezetei”, a helyi magyar sajtó, könyvkiadás.De, nem utolsósorban, a bennünk rejlő szabadságvágy örökmécsese.