A nagy testvér és az „öcskös”

A hajdani főutcán, amelynek ez a szakasza József főherceg nevét viselte (ma: Forradalom útja) a 19. század utolsó harmadában két komornak tűnő bérház épült egymástól karnyújtásnyira. Mindkettőnek a közvetlen szomszédságában egy-egy műemlék épület (a japán kávéház néven ismert ingatlan és a Porcia-ház) határolja az építészetileg értékes ingatlanokkal ékeskedő egykori Szent László (Cloșca) utcát.

Első látásra ikerháznak tűnik a két épület, de erről szó sincs. A 62. szám alatti bérház utcai frontját két erkély teszi változatossá, míg a 60. szám alatti nagy testvér homlokzatán csak a klasszicista polgári építkezésekre jellemző díszítések törik meg az egyhangúságot. Ennek az épületnek az udvari része is nagyobb, tágasabb. Belső parkoló és átjárási lehetőség a Horia utcai egykor „káderdűlő” tömbházaira, amelyek a ’70-es években épültek elsősorban a pártfunkcionáriusok számára. A 60. szám alatti, a múlt év második felében homlokzati „ráncfelvarráson” átesett ingatlan alagsori helyiségei is jól kihasználhatók, és a lakók vagy kívülálló vállalkozók minden időben éltek is a lehetőséggel.

Az épület udvari frontjának néhány emeleti helyiségét jó pár éve a Jurnalul Arădean napilap bérli. Ugyanezen az oldalon volt a ’90-es évek elején A Hang című periodikát és számos magyar nyelvű kiadványt szerkesztő Edipar Kft. székhelye. Egy emelettel lejjebb lakott haláláig Csép Sándor (1938–2013) Aranytollal kitüntetett kolozsvári tévés és író édesanyja.

Az aradi Magyar Vegyes Líceumban érettségizett kiváló szerkesztő-riporter, számos más munkája mellett, az Egyetlenem (1975) és Rhapsodia Demografica (1996) tévésorozataival hónapokig tartó, élénk visszhangot váltott ki. Az általa boncolgatott téma – megmaradásunk lehetőségei – napjainkban még inkább időszerű.

Csép, amikor csak tehette, meglátogatta édesanyját és aradi kollégáit.

A szóban forgó, általam nagyobbik testvérnek nevezett épület felkeltette az aradi képzőművészek érdeklődését is. Néhai Rosa Jolán 1969-ben készült grafikáján az említett bérházat az átellenben lévő, ma is létező hatalmas hársfa „háttereként” örökítette meg. A fa árnyékában elhelyezett padon egy kalapos férfi pihen, és gyönyörködik a főutca szépségében, forgalmában.

Az olasz gyökerű, iparos családból kiemelkedő Rosa Jolánt élete végéig a legtehetségesebb amatőr festők közé sorolta a „szakma”. Felsőfokú művészeti végzettség nélkül nem léphetett előbbre. Képei viszont nagy közönségsikernek örvendtek.

Ritkán jelentkezett grafikával.

Feltételezésem szerint az említett metszetet sem sokan láthatták.

Rosa Jolán metszete