A szabadság emlékezete

Túl vagyunk a mindenkori október egyik jeles napján – 23-án, az 1956-os magyar forradalom (idén kerek, 70.) évfordulóján, következik majd a hónap utolsó napján a reformáció ünnepe. Az első inkább csak nekünk, a magyaroknak igazán fontos (bár befolyással volt a világtörténelemre is), a másik az egész világnak (így a magyarokéra is).

Pár évtizede mindkettőről nyilvánosan meg lehet emlékezni nálunk is. Ami azt jelzi, számomra legalábbis, bizonyos tekintetben csak halad előre valamicskét a világ.

Nos, a 70. évfordulót (érzésem szerint) Arad megyében idén Pécskán ünnepelték meg a leggazdagabban. Az aradi orgonakoncert művészi szempontból lehetett színvonalasabb, ám a pécskai szívhezszólóbb volt – és mi lenne fontosabb, mint az emberek szívéhez, tudatához szólni?

Szóval összegyűlt a kisváros (Arad megye számbelileg második városa) magyarsága az Ormós Zsigmond Általános Iskola dísztermében az ünnepségsorozatot nyitó alkalomra. (Némelyek azért, mert lányuk, fiuk, unokájuk fel fog lépni. Nem baj, a világ így megyen. De ha már ott voltak, valamit magukba szívhattak.)

Aztán jött Balta-Tajcs Tünde, a Pécskai Hagyományőrző Társaság vezéralakja. És ilyeneket mondott: 

„Mit üzen nekem 1956? 

Igaz, én nem éltem még akkor, de ‘56 számomra példa!

Példa összefogásban, példa együtt gondolkodásban! És mindenképpen példa számomra a közösségben és a szeretett közösségemért való munkában!

Közösségben való erő – hogy együtt többek vagyunk, mint külön-külön!”

***

És az egykori, az újabb időkben nagyszerűen felújított volt középiskola, mai Ormós Zsigmond Általános Iskola „színpadán” (amúgy nincs színpad) megkezdődött az ünnepi műsor.

Csinos pécskai lányok (már hogyne lennének csinosak, gyönyörűek 16–18 évesen?) Engi Márta Ildikó vezetésével egy leányos és legényes táncszvittet mutattak be, majd az Eszméktől a vérpadig című dokumentumjáték következett, a Pécska–Battonya amatőr színjátszókör előadásában.

A dokumentumjátékot J. Péterszabó (Cucuruzan) Ilona, az In Memoriam 1956 Egyesület elnök asszonya könyve alapján. Színpadra alkalmazta dr. Bálint-Rimayné Rockó Zsuzsanna színművész, a Pécska–Battonya amatőr színjátszókör vezetője.

Most másodszor állították színpadra, tíz évvel az első – ugyancsak pécskai – ősbemutató után. Más szereplőkkel, kicsit másképpen, de autentikusan: az 1956 után a temesvári perben 57 elítélt – köztük tíz halálra ítélt, és ki is végzett! – vádlott perében.

A szörnyű pert Suttyák András, Svartz Károly, Zsóri Károly, Lelik István, Hajas Gábor, Billi János, Bárbu Sándor, Engi Márta Ildikó, Rácz Erik tolmácsolásában elevenítették meg a színpadon.

És fellépett még a pécskaiak – nők és férfiak – dalárdája is. Brávó, jók voltatok – így kell ezt csinálni!

A műsort, az estét a fáklyások kíséretében a Szentháromság térre mécsesekkel tartó közönség felvonulása, az 1956-os emlékmű (a megye egyetlen ilyen emlékműve!) köré gyülekezők menete zárta. 

Felemelő élmény volt a résztvevőknek!

-r-a