A Szabadság-szobortól a magyar állampolgárságig

A magyar állampolgárság igénylésében segítséget és tájékoztatást nyújtó Demokrácia Központ közvetítésével Aradról elsőként Bálint György nyújtotta be honosítási kérelmét Magyarországon. 

A nyugdíjas építészmérnök még a múlt héten, a battonyai anyakönyvi hivatalban adta át az iratcsomót. Azt kérdeztük tőle, hogy milyen érzésekkel tette ezt.

 

– Természetesen még frissek a 2004. december 5-i gyurcsányi megnyilvánulások, és ezért nagy örömmel fogadtuk a magyar Országgyűlés döntését, amivel kiterjesztette a magyar állampolgárságot a határon túli magyarokra is. Édesapám ágán vezettem fel a magyar felmenőket. Igazából nem kellett messzire mennem, mert apám 1913. április 3-án született, egyébként is a mai Magyarországon, Nyírábrányban.

– Mikor kezdte összeállítani a dossziét?

– Tavaly november végén. Akkor töltöttük le az internetről a nyomtatványokat. Kellett kérni egy anyakönyvi kivonatot is édesapám születéséről, és nagyon előzékenyek voltak a magyarországi hivatalnokok. Átmentem Battonyára, írtam egy kérvényt, küldtem egy kétezer forintos bélyegilletéket, majd felhívtak, és el is postázták a címemre édesapám születési bizonyítványát.

– Miután megvolt minden szükséges papír, mennyi időbe telt, amíg összeállította az iratcsomót?

– A múlt hétfőn nyílt meg Aradon a Demokrácia Központ, kedden volt az első ügyfélfogadási nap, és két nap múlva meg is volt a dosszié, lehetett vinni Magyarországra. A Demokrácia Központban minden tájékoztatást és segítséget megkaptam.

– Hogyan fogadták a battonyai anyakönyvi hivatalban?

– Lehet, hogy csak mi vagyunk érzékenyebbek, túl a hatvanon, de mintha nem lennének éppen a legfelkészültebbek. Remélem, ez változni fog a jövőben. Egyébként még egyszer át kellett mennünk, mert találtak valami hibát a nyomtatványok kitöltésében, de ebből nem csináltunk problémát.

– Mikorra várhatja az értesítést, hogy mehet állampolgársági esküt tenni?

– Azt mondták, hogy felterjesztik Budapestre a kérvényt, de terminust nem tudtak mondani a helyszínen.

– Mi lesz az első dolga magyar állampolgárként?

– Még fel kell dolgoznom ezt az egészet. Először is, beteszem az imakönyvembe, és alszok rá egyet.

– Az aradiak úgy ismerik önt, mint aki kihozta a várból annak idején a Szabadság-szoborcsoport elemeit, hiszen az ICIM-nél dolgozott, annál a vállalatnál dolgozott, amelyik rendelkezett a szükséges erőgépekkel. Eszébe jutott ez is most?

– Ugyanazok a gondolatok és érzések tolultak elő most, amikor elindítottam a honosítási kérelmet. Nem felejtem el azt a napot, amikor Dávid Ibolya akkori magyar igazságügyminiszterrel és Matekovits Mihállyal bementünk a várba, és megtaláltuk a szobrokat a fűben szétszórva. Az a nap, amikor kihoztuk, szintén feledhetetlen… Egyébként a zászlórúd kulcsa és a lepel, amit lerántottak a szoborról az avatáskor, nálam van, és amíg élek, vigyázni fogok rájuk. Hatalmas munka volt az is, amikor megfordítottuk a szoborcsoportot. A térrendezésből is kivettem a részem, mert szívügyemnek érzem ezt – a magyarság ügyét.