A szív ügye

Szerencsére a vasárnapi hidegfront hozta eső csak némiképp elrontotta, de nem mosta el a pécskai magyarság legjelentősebb ünnepének, a Templombúcsúnak a második napját, mert az ünnepi szentmisét követően, habár alaposan lehűlt a levegő, a tervezett előadásokat sikerült megtartani. 

Igaz, kevesebb nézővel és „fagyosabb” hangulatban”, de annál nagyobb szeretettel léptek színpadra a meghívottak, a lacikonyhások forgalmát viszont alaposan hűtötte a sebtében betört hideg.

A Templombúcsú második napja, Szentháromság vasárnapjának délutánján ünnepi szentmisével kezdődött, amelynek főcelebránsa Ft. Salman Demeter nagylaki plébános volt, s részt vett még Ft. Király Árpád marosi főesperes, Ft. Sándor Tivadar arad-gáji plébános, és két, Pécskáról elszármazott pap: Kocsik Zoltán egyházmegyei ifjúsági referens, valamint Czank Gábor makói plébános. A hagyományoknak megfelelően a padsorok szélére a bevonulást követően a Búzavirág Néptáncegyüttes fiataljai álltak. Azünnepi szentmisén jelen volt még többek között Faragó Péter RMDSZ-képviselő, Bognár Levente megyei elnök, Antal Péter polgármester, Miodrag Stanoiov alpolgármester, helyi tanácsosok, más magyarlakta településekről, Magyarországról hívott vendégek.

Ft. Czeglédi Ferenc pécskai plébános az ünnepi szentmisén beszélt, többek között a Templombúcsú előkészületeiről, kijelentve, hogy „ez azok ünnepe, akik az egyházközösség tagjai, akik szívügyüknek tekintik a templomot”, de hozzátette, hogy „a Szentháromságnak, a pécskai egyház patrónusának az ünnepe évről évre nagyobb és szebb”. Czeglédi plébános figyelmeztette az egybegyűlteket, hogy nem elég a szentírást otthon tartani és nem felnyitni, hisz „isten megismerése egy életen át tartó feladat az ember számára, és isten nélkül az ember magányos”. Elmondta a híveknek, hogy minden felszentelt pap választ egy mottót magának, hogy a későbbiekben hivatása során emlékeztesse, figyelmeztesse, mit vállalt. „Én az őáltala, őbenne, ővele mottót választottam magamnak” majd kifejtette, megmagyarázta ennek okát. Beszélt még a Szentháromság-élet élésének fontosságáról, a szeretetben rejlő összetartozásról, erőről, s szerinte egy nagy hiba telepedett a pécskai magyar közösségre: gyakran képtelenek a szeretetre, s ha erre képtelenek, nem tudnak összetartani, pedig „szeretni kell a felebarátot, akivel az isten az embert az útra tette”, de megjegyezte, hogy „semmit sem ér a munka, az imádság, ami hit nélkül történik”.

Az ünnepi szentmisét követően a Templom téren felállított színpadon a 2-es sz. Általános Iskola mzsorettcsoportjának fellépésével kezdetét vette a kulturális műsor második napi programja. A népzenei és néptáncelőadás keretében fellépett a simonyifalvi Leveles, a majláthfalvi Százszorszép, a nagyiratosi Nefelejcs, a szentpáli Szélrózsa, a pécskai Păstrătorii tradiţiei, s nem utolsó sorban a házigazda szerepét is betöltő Búzavirág apraja-nagyja. Az előadást a szegedi Sámli zenekar kísérte. Az esőtől végig tartottak a szervezők, ezért a tűzijátékot is előbbre, 22.30-ra hozták, de aztán kiderült az ég, és Laly&July muzsikájának kíséretében került sor az utcabálra.

A Templombúcsút támogatta a Pécskai Kolping Család, a plébánia, a városi önkormányzat.