A város szégyene a Nepomuki-szobor parkja!

Újra és újra bebizonyosodik, hogy ez a város képtelen vigyázni szobraira, emlékműire, zöld övezeteire. Imádunk szobrokat, parkokat avatni, a karbantartásukról azonban valahogy mindig megfeledkezünk. Nem tudom, hány embert foglalkoztat a polgármesteri hivatal a parkok gondozására, de hogy ez nem az erősségük, afelől nincs kétségem.

A város egyik legrégebbi műemlékének elég mostoha sorsot szánt az élet. Az Episcopiei utca és a Desseanu sarkán lévő kis téren álló Nepomuki Szent János-szoborra gondolok és az azt körülvevő „parkra”. Ha lehet parknak nevezni. Mint köztudott, a szobor másolat – még az aradi, megboldogult Takács képzőművész készítette –, az eredetit az Arad-belvárosi római katolikus templom őrzi. A vizek és hidak védőszentjét ábrázoló remekművet már többször megrongálták az elmúlt években – hol a karja tűnt el, hol a fejét vágták le –, a parkrész pedig leggyakrabban csövesek pihenőhelyére emlékeztet.

De most nem is a szoborról van szó, hanem a körülötte lévő mocsokról. A kültéri betonpad – nem tudom, ki ülne rá és mi célt szolgál, ha úgyis kerítés veszi körül a területrészt – fa ülőfelületét ellopták. A szobrot körülvevő kerítés ottjártunkkor nyitva állt, a fűben temérdek szemét hevert. A kerítésre erősített életveszélyes áramszekrényt feltörték, a fűben egy másfél méter mély gödör, egy fedetlen kanális tátongott. Bizonyára a színesfém-tolvajok járhattak arra… Az egész terület nyomasztó hangulatot áraszt, de úgy látszik, ez nem érdekli a városvezetőket. Lehet, nem is tudnak róla. Talán majd az újságot olvasva észbe kapnak és kiküldenek valakiket a hibák korrigálására.

Nagy kár, hogy ezt önszántukból nem teszik meg.