Arad tipikusan alföldi város. Jellegét remekül tükrözik az egykori pernyávai utcanevek: Fejsze, Kasza, Kapa, Borona stb. A régi kocsmák, borozók, vendégfogadók elnevezései viszont arra utalnak, hogy e tájakon az állattenyésztés is elterjedt foglalatossága volt a vidéki embernek: Fekete Bárány, Aranyszarvas, Vörös Ökör.
Ha az előző kettőről már csak a nagyon idős aradiak tudnak, a Vörös Ökör elnevezés ma is él a szóhasználatban, sőt mi több tájékozódási pont a városba látogató idegennek. Az volt a közelmúltban is, amikor az Erdőgazdálkodási Vállalat és a IAMBA „fennhatósága” alá került a 19. század első felében emelt, műemlék vendégfogadó és a mellette lévő épület.
De ennél is érdekesebb, hogy több évtizedes kényszerszünet után mostanság újból eredeti nevén emlegetik, és visszanyerte korabeli rendeltetését: a vendégfogadást. Ehhez pedig megújult külső jár.
Ez meg is történt, anélkül, hogy az épület eredeti arculatán változtattak volna, bár a korábbi években ez már részben sajnálatosan megtörtént. Helyén maradt viszont a két emléktábla. Egyik a helyi szociáldemokrata párt megalakulásának 100. évfordulója alkalmából helyeztek el a mai Romana (az egykori Óvár) tér és a Tribunul Dobra (Boczkó) utca sarkán álló épületen. A másik meg arra emlékeztet, hogy az aradi munkások ebben a fogadóban ünnepelték meg 1890-ben az első szabad május elsejét.
A Vörös Ökör nem egy olyan szálloda, amelyen rajta felejti a szemét az idegen. Empire stílusjegyeket hordozó egyemeletes, szerény épület, rövid árkáddal, tágas udvarral. Némi fantáziára is szükség van, hogy az ember elképzelje, milyen élénk nyüzsgés volt másfélszáz évvel ezelőtt itt, a történelmi városrész utolsó „állomásán”. A Bánság és központja, Temesvár felé ugyanis ez volt az utolsó állomás, ahol megszállhatott és étkezhetett az utazó. Vendégei hosszú ideig az évente gyakran megrendezett vásárnapokra érkező iparosok, kiskereskedők sorából kerültek ki. Nekik megfelelt a Vörös Ökör „komfortja”, ráadásul közel is esett a belváros. Nem is szólva arról, hogy karnyújtásnyi távolságra volt a Hal (Heim Domokos) tér és a Három veréb utca, a „vöröslámpás házak örömtanyája”. No, ez volt az egykori Vörös Ökör fogadó látogatottságának egyik kulcsa. Persze szükség volt az „üzleti sikerhez” egy olyan ambiciózus és hozzáértő tulajdonosra, mint Waszits József, aki a múlt század első felében több mint három évtizedig vezette a népszerű fogadót. Ez volt Flesch Herman aradi ecetgyáros kedvelt borozója, ahol a szájhagyomány (Ficzay Dénes gyűjtése) szerint egyszer fogadásból megevett 12 pár tormás virslit.
A Fehér Kereszt mellett a Vörös Ökör a várostörténet másik kimeríthetetlen lexikona.
Hozzászólások