Áldozatok és áldozottak: Szoboszlay-művek

A kedves olvasó bizonyára sok-sok könyvbemutatón volt már jelen, ilyen magas színvonalún, mint a vasárnap délután a Csiky Gergely Főgimnáziumban megtartott, ritkán. A könyveket bemutató személyiségek:– Szőcs Géza író, költő, a Magyar PEN Club elnöke, Hudy Árpád író, szerkesztő, az aradi újság egykori munkatársa, és természetesen Vekov Károly aradi származású történész, ny. egyetemi tanár, az Áldozatok és áldozottak c., majd hatszázoldalas kötet összeállítója, benne egy százoldalas, igen alapos tanulmány szerzője.

A terjedelmes munka Szoboszlay Aladár, az 1958-ban kilenc társával együtt kivégzett római katolikus pap fennmarad műveit tartalmazza. Az aradi könyvbemutató a harmadik volt:­ az elsőre Budapesten, a másodikra Csíkszeredán került sor. Valószínű, hogy Arad (és Pécska, ahol a bemutatót tegnap délután tartották) a legfogékonyabb a Szoboszlay-jelenségre, hisz e vidéken még élnek néhányan, akik személyesen is ismerték, itt született meg az első könyv, amely alakját és a pert idézi fel (Péterszabó Ilona: 56 után 57-en a temesvári perben), itt folytak (sikertelen) kutatások nemrégiben az Alsótemetőben a tíz kivégzett esetleges sírjának feltárására, Pécskán áll a kivégzetteknek és a per érintettjeinek emlékműve stb.

A közelmúltban megszületett a Szoboszlay Aladár (fennmaradt) munkáit tartalmazó mű, amely végre betekintést nyújt egy korában kiváló elme gondolkodásába, és téveszméket oszlat el.

Szőcs Géza úgy kerül a képbe, hogy a kötetet a Magyar PEN Club adta ki.

„Szőcs Géza érdeme, hogy e könyv így napvilágot látott, Vekov Károly történész érdeme, hogy volt mit kiadni” – hangzott el a bemutató során.

Hudy Árpád, a Vekov-könyv szerkesztőjének bevezetője után Szőcs Géza azzal kezdte: „Megilletődött pillanat ez, de Arad számomra mindig egy kitüntetett hely volt. Nagyváradtól Temesvárig van egy nagyon izgalmas térség, szellemi, kultúrtörténeti, politikai kontinuum, amely szenzációs embereket adott a magyar kultúrának és történelemnek. Egyik tartaléka volt mindannak, amit a magyar nemzeti kultúra építésének mondhatunk. (...) Az aradi mitológiai körbe tartozik számomra Szoboszlay Aladár alakja is –  a fantáziámat az ragadta meg, hogy egy katolikus papot a krisztusi korban, 33 évesen kivégeznek, s ­ ha valakiről azt mondhatjuk, hogy mártír, a bibliai Újszövetség értelmében, akkor ő az. (...) A könyvről pedig azt kell mondanunk, óriási teljesítmény volt Vekov Károly történész részéről, hogy ezeket kihozta abból a szürke vagy fekete zónából, ami az ötvenes évekből hadbírósági tárgyalásokból és törvényszéki archívumokban fennmaradt. A mai ember talán már nem teljesen érti meg, hogy micsoda bátorság és morális, civil kurázsi kellett ahhoz, hogy ezeket az eszméket megfogalmazza, papírra is vesse, meg is mutogassa szűk körben, amiért az életével fizetett. Olyan dolgokért, amelyek ma mindennaposak, beletartoznak egy demokrácia politikai praxisába. (...) Van itt még egy könyv, ami ugyancsak Vekov Károly munkásságához kapcsolódik, egy hallatlanul érdekes kiadvány, 97 éve jelent meg Bécsben, amelyet egy román ember írt, bizonyos Iancu Azapu, akiről majdnem semmit sem tudunk. Érdekessége, hogy megjelenése után elsüllyesztették, s Károly érdeme, hogy megtalálta, kihozta. Hozzátartozik az erdélyi politikatörténethez általában is, de értve ezen az erdélyi autonómiák történetét, de azt is, hogy rövid idővel az után, hogy Románia annektálta Erdélyt, hogyan látja egy független román ezt a történetet, melyek a következményei, jövőbeli távlatai. Mutatis mutandis azt mondhatjuk: ez a könyv mintegy megelőlegezi Sabin Ghermannak a hasonló felismerések alapján fogalmazott kiadványát. (...) Erdély XX. századi történelmét e gondolatok ismerete nélkül nem lehet megírni.”

Vekov Károly bevezetőjében hangsúlyozta: Szoboszlayt az igazság bajnokának nevezné – azt hitte, hogy amit a törvény kimond, az lehetséges. Kiderült, hogy nem lehet a „népi demokráciában”.

Kivégzése után az emberek féltükben még a hitoktatáson részt vett gyerekeknek kiadott emléklapokat is elégették. Ennek dacára elég sok mindent lehetett összeszedni Szoboszlayval kapcsolatban. Szoboszlayt elfelejtették, de nem egészen: vannak a társadalomnak olyan részei, ahol Szoboszlay neve még mindig vörös posztó. ­Tíz embert végeztek ki, a többieket 5 évtől életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítéltek – ez nyilván az 1956-os magyar forradalom „mellékzöngéje”, a per jelzi, hogy hihetetlenül megijedtek a hatalom képviselői. Pártot akart alapítani, gyakorlatilag rendszerváltást akart, elképzelt egy egészen más felépítésű és más rendszerrel dolgozó társadalmat. Ennek része volt az erkölcsi forradalom, amelyet ő fogalmazott meg és amelynek elvárásai a mai napig is érvényesek. A könyvben szereplő írások nagy érdeme, hogy ma is hihetetlenül jól olvashatók, és nagyon jól tükrözik Szoboszlay elképzeléseit.

Márton Áron egyik kedvence volt, hozzállása összekapcsolható Márton Áron hihetetlenül kemény tartásával, aki 1955-ben került ki a börtönből, és  nem volt hajlandó meghajolni a hatalom előtt.

A két most bemutatott könyvet amolyan palackpostaként is fel lehet fogni, üzenetként az 1950-es évekből. A Kárpát-medencében ilyen (majdnem 300 oldalas) rendszerellenes szöveg nem született (vagy nincs tudomásunk róla). „Szeretném hangsúlyozni: erkölcsi tartásához kapcsolódik egy hihetetlenül nagy műveltség, tájékozottság, amely az irodalmat és társadalomtudományokat is magába foglalja. Szoboszlay szembe mert nézni a korszak kérdéseivel, azzal, hogy a társadalom nem működik jól, szembe mert nézni a román–magyar kapcsolatokkal, és békés megoldást javasolt ezekre. Ennek kapcsán kirakatper áldozata lett.” Kiemelte: a Szoboszlay-per nem volt kimondottan magyar vonatkozású, hiszen román áldozata is volt, persze az olyan típusú, mint amilyen a másik (román és magyar nyelven megjelent Azapu-féle) könyvecskében szerepel.

Szoboszlay nem volt naiv és romantikus, korában Románia egyik legtájékozottabb embere volt, hangzott el.

Helyszűke miatt keveset idéztünk a bemutatón elhangzott remek szövegekből – Hudy Árpádot méltánytalanul mellőztük.

A PEN Club a jelenlévőket megajándékozta egy-egy kötettel, aki ezekbe belelapoz, mélyebb betekintést nyerhet egy nehéz korban kibontakozott fölöttébb érdekes életműbe és gondokodásmódba.