Aradi anekdotakincs

A múlt század elején a Központi kávéház, majd a Vadászkürt egyik legismertebb pincére Lübeck névre hallgatott. Alacsony termetű, gyors mozgású ember volt, szakmájának igazi művésze. Róla mesélte Franyó Zoltán a ’70-es években a Bulevard vendéglőben, miközben Havadi Zoltánt, a régi pincér nemzedék egyik utolsó képviselőjének rátermettségét dicsérte, hogy akár hat-hét tányér levest is kihozott rövid karján, anélkül, hogy egy cseppet kilöttyintett volna.

Ha a nevén szólították a törzsvendégek, a „gyüvek” szóval válaszolt.

Egy betévedő vendég egyszer tapintatlanul megkérdezte:

– Mondja Lübeck, maga sváb vagy zsidó?

– Nem, kérem, én pincér vagyok.