Aradtól Mongóliáig

„Augusztus 26. este, Mongólia központja, Bayankhogor, 11 350. km. Minden OK, a kocsikról esnek le az élelmiszerek, de Silver csodákat művel, az utak egyszerű katasztrófa-nyomok, maximum 200 kilométert lehet megtenni naponta. Vége a Gobinak (Gobi sivatag, szerk. megj.), visszatértünk a központba, amely tele van hegyekkel és vízzel. Már megszoktuk, hogy napjában tízszer eltévedünk, hogy 5-10 kilométereket pluszban teszünk meg, ám a Gobiban egy igazi eltévedés valószínűleg a legszebb tapasztalatunk volt a tájat illetően.

Folytatom a naplót onnan, ahol abbahagytam…”

Ez volt a legutóbbi bejegyzés, amit az Egy szív Ázsiának elnevezésű aradi expedíció Facebook-os honlapjáról (https://www.facebook.com/RomaniaOInimaPentruAsia) idemásoltam. Augusztus elsejei számunkban adtunk hírt arról, hogy négy vállalkozó szellemű aradi – Adi Moldova, Eugen Magocs, Marcel Vlăduţoiu és Silvestru Perjariu – nyolc országot érintő túrára indul két Subaru terepjáróval Ukrajnán és Oroszországon keresztül Mongóliáig, hogy aztán Türkmenisztánon, Iránon, Törökországon és Bulgárián keresztül hazatérjenek a szív alakú hosszú útról. A szív alakúnak nagyon fontos szerep jut, ugyanis azt jelenti, hogy a fiúk nem mehetnek végig a fellelhető legjobb utakon, hanem sokfelé bizony árkon-bokron keresztül muszáj menniük, hogy a térképre is kirajzolt szív alakútól minél kevésbé térjenek el.

Adi Moldovan – foglalkozására nézve tévés újságíró – elindulás előtt megígérte, hogy rendszeresen tájékoztatja az aradi szurkolókat útjuk minden mozzanatáról, s a tudósításokat el is küldi, ha internetközelbe jut. Nos, eddig rendkívül lelkiismeretesen állta a szavát. Ilyeneket jegyzek meg: 6. nap: Moszkva, 10. nap: Európa és Ázsia határán, 12. nap: Novoszibirszk, Töomszk 7004 km, 16. nap: Oroszország–Mongólia határán, a Bajkál-tó mellett 9400 km… Egy újságíró számára irigylésre méltó a teljesítménye: augusztus 27-ig „naplója” majdnem 190 ezer jelt tartalmaz, ami közepes könyv terjedelmének felel meg – s mindezt úgy írta le, hogy gyakran iszonyú terepviszonyok közepette haladtak, sok emberrel a nyelvi nehézségek miatt alig tudtak szót érteni, javították az úttalan utakon megsérült gépkocsit – vittek magukkal pótalkatrészeket meg „erős valutát”, jó hazai szilvóriumot, ami sok kommunikációs problémán átsegítette őket –, bevásároltak és olykor főztek maguknak, elhűltek, hogy az Isten háta mögött milyen nagy összegért aludtak, többször sátorban vagy az autóban éjszakáztak, viaskodtak a szúnyogokkal, szóval nagyon sokat megértek-tapasztaltak az eddigi jó három hét során. Fotók a végtelen pusztákról, újabban tevecsordákkal, társalgás a jurta előtt a mongolokkal majd teázás belül – mindezek részletesen leírva.

Szerencsére egészségesek és bírják, de kell is a kitartás, mert még nagyon hosszú út áll előttük. A könyv anyagával azonban, amit Adi Moldovan megígért, aligha lesz gond, rengeteg élmény fog hozzá összegyűlni, meg ezernyi, jobbnál jobb, érdekesnél érdekesebb fotó. Az biztos, hogy nehéz lesz eldönteni, mi maradjon ki.