Arany János nyelvén a Karib-tengeren

Ilona és Gyula barátaim leánya, Dóra behajózta a világ nagy tengereit. Ő ugyanis évek óta kirándulóhajókon szállodai recepciós. Kivételes állását kivételes nyelvtudásának köszönheti: hat(!) nyelven beszél. És folyton újabbakat tanul.

A következő kis történet arról szól, hogy mennyire nem ismerik a nagyvilágban a romániai kisebbség történetét, sorsát, nyelvi gazdagságát.

A japán vendég feltűnő érdeklődéssel silabizálta a recepciós hölgy kitűzőjét. Magyar név, a „Románia” jelzéssel ellátott kitűzőn. Jó pár évvel ezelőtt Budapesten végezte egyetemi tanulmányait, beszélte a nyelvünket. Arcára kiült az értetlenség. Magyaros hangzású név magyar helyesírással, de akkor miért írja a kitűzőn azt, hogy Románia? A japán ember közismerten tanulékony, szeret a dolgok végére járni, így megkockáztatta a kérdést:

– Mágá beszél magyart?

– Igen, magyar vagyok, Romániában élek.

Aztán beszélgetésbe elegyedtek. A japán nyelvi és irodalmi ismereteinek csillogtatására azonnal el is szavalta a Walesi bárdok egyik strófáját: „szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik…”

Dóra kollegái egyik ámulatból a másikba estek.

– Te jó ég, már japánul is tudsz?

– Nem, de az úr beszél magyarul.