Átadták az aradi nyári színházat

Mától ismét van nyári színháza Aradnak.

Az idősebbek még emlékeznek rá: az 1960-as években még működött a Maros-parton, a Kaszinó és a mostani Park Szálló szomszédságában a nyári színház, jókora nézőtérrel – többnyire filmet vetítettek a közönség előtt –, amelyet aztán a hetvenes évek legelején végleg felszámoltak.

Nos, mától ismét van szabadtéri előadásokra alkalmas hely a Maros-parti városban: a Bariţiu utca 16. szám alatt, az Arad Megyei Kulturális Központ és a Művészeti Népiskola székhelyének udvarában (az épület a XIX. század vége felé, elsőként Erdélyben, vakok iskolájának épült, az is volt nagyon hosszú ideig). A megnyitón Ana Maria Dragoş, a kulturális központ igazgatója és Nicolae Ioţcu, az Arad Megyei Tanács elnöke kölcsönösen elismerésüket fejezték ki egymásnak az ötletért és a kivitelezésért, azért, hogy ez az udvar ezentúl az aradi kultúra egyik jelentős létesítményévé válhat.

Lizica Mihuţ, az aradi Aurel Vlaicu Egyetem elnöke, aki valószínűleg színháztörténészi minőségében volt jelen és kapott szót, elmondta: Aradon a XIX. század vége felé rendszeresen tartottak nyári színházi évadokat, s most az a szép hagyomány elevenedhet meg.

A kulturális központ igazgatónője még elmondta: nyaranta itt nemcsak színházi előadásokra, de más kulturális rendezvényekre is sor kerülhet. Mindjárt az avató napjának estéjén Mil Gibson Krisztus szenvedései című filmjét vetítették.

Az átadási ünnepség befejezéseként Vasile Pop ortodox esperes, az esperesség kulturális megbízottja áldotta meg az új létesítményt.

A nyári színház mintegy 150 férőhelyes, a színpada – nem éppen ideálisan – a nézőtér jobb oldalán helyezkedik el. Lehet azonban játszótérnek használni a székek előtt lévő, díszkővel kirakott területet is, bár arra a hátsó sorokból valószínűleg nem túl jó a rálátás. Igen jó megoldást találtak viszont a nézőtér jobb oldalát övező emeletes épület ronda, lehámlott hátsó falának eltakarására: hatalmas poszterrel fedték be, amelynek mintegy félszáz képe Arad és a megye számos szép régi épületét, több jeles személyiségét mutatja be, például a Mocsonyi családot. A kulturális központ munkatársa szerint ez a „patyomkin fal” állandóan ott marad, időnként legfeljebb az anyagát cserélik.