Az aradi zsidóság történeti kronológiájából (1.)

1717. – Báró Cosa István várparancsnok (a mai Teba gyár környékén lévő régi várról van szó) védlevéllel letelepedési engedélyt ad Arad városában Eliás Izsák és Márkus Mayer nevű zsidó férfiaknak és családtagjaiknak azzal a feltétellel, hogy más, mózes felekezetű társaikat, rokonaikat nem hozzák be a városba. A Mosóczy-telepi neológ zsidó temető legrégibb sírja éppen az 1754-ben elhunyt Éliás Izsáké.

1743. – Már féltucat zsidó család élt a városban, ugyanis a Cosát követő várparancsnokok is „oltalmukba fogadtak” néhány családot. Az egykori vár környékén telepedtek le. Arad környékén Simándon, Lippán, Kürtösön és Nagylakon éltek még kisebb számban letelepedett zsidó családok.

1759. – Hitük ápolására egy Nahuma nevű hölgy telkén emelt faépítmény nyújtott lehetőséget. (Ennek pontos helyét nem ismerjük.) A hitközség létrejötte is erre az időszakra tehető.

1785. – Immár több tucat zsidó családra vetettek ki „türelmi adót.” Külön fizettek azért, hogy az uradalom megvédje őket a lakosság esetleges zaklatásától. Megélhetési lehetőségeik meglehetősen korlátozottak voltak, mert kezdetben csak a tollkereskedést és a pálinkafőzést engedélyezték számukra. A kézművesség és a kereskedelem iránti kézségük ápolására csak a XVIII. század utolsó évtizedében adódott lehetőségük.

1789. – Morvaországból érkezett a viszonylag csekély lélekszámú aradi hitközség élére főrabbinak a mindössze 23 éves Chorin Áron (1766–1844). Tevékenysége gyökeresen megreformálta az aradi zsidóság életformáját. Kora egyik legműveltebb rabbija volt, számos vallási könyv szerzője, aki, felettesei ellenzése dacára, hit- és közéleti téren is több újdonságot vezetett be (orgona a zsinagógában, a szombati utazás engedélyezése, a kézművesség ösztönzése, a babonához kapcsolódó vallási szokások megszüntetése stb.)

1817–1818. – Hirschl Jakab szőnyegkereskedő kijárta Bécsben, hogy a lakóháza mellett színházépítésre is engedélyt kapjon. Mindmáig ez a legrégibb létező kőszínház a mai Románia területén.

1828. – Chorin kezdeményezésére elkezdődött egy impozáns zsinagóga építése, amely Hirschl Mózes hitközségi elnök kitartó fáradozásának és leleményességének köszönhetően, számos hivatali kilincselés után, 1834-ben készült el. Mivel a helyi hatóságok ellenezték, hogy az óváros külső képét egy zsinagóga „díszítse”, az időközben felépített hitközségi épület belsejében helyezték el, hogy az utcáról ne látszódjék. Ez az aradi neológ zsinagóga egyik sajátossága.

1834. – A már pár éve létező felekezeti elemi iskolát főreáltanodává fejlesztették. Tanítási nyelve a magyar volt. Kezdetben keresztény tanulókat is befogadtak.

1840. – Okiratok igazolják a legrégibb humanitárius egyesületek egyike, a Chevra Kadisa létezését. Kórházat is működtetett.

1844. – Chorin tekintélye a keresztény papság és a hivők körében is igen nagy volt. Temetésekor valamennyi aradi templom harangját megkongatták. Követői között is több igen művelt főrabbit tart számon a helytörténet: Steinhardt Jakab, Eötvös József bárónak volt az egyik tanácsadója (1945-ben, az első magyar nyelvű prédikáció az ő nevéhez fűződik), Rosenberg Sándor, majd Vágvölgyi Lajos, végezetül Schönfeld Miklós, illetve az ortodox közösség élén Ioachim Schereiber.

1848: – Steinhardt rabbi a forradalom mellett buzdított. Jeiteles Leó tanító Der Patriot címmel a forradalommal szimpatizáló lapot adott ki, amelyért börtönbe vetették. A magyar ajkú zsidóságból sokan beléptek a nemzetőrségbe.

1849. – Világos után Schlik aradi várparancsnok a felkelő magyar seregek támogatásáért, a bujdosó honvédek rejtegetéséért hatalmas hadisarcot vetett ki az aradi hitközségre.

1851. – A Neuman-testvérek, Adolf, Dániel és Samu lefektették Aradon egy később gyárkolosszussá fejlesztett szeszgyár és malom alapjait. A család tagjai közel egy évszázadon át meghatározó szerepet játszottak a város gazdasági, kulturális és társadalmi életében, a sportmozgalom fejlődésében. Ugyanebben az évben Chorin sírja fölé mauzóleumot emeltek, és ebben elhelyezték a reformátor rabbi mellszobrát, Guttmann Jakab Milánóban alkotó, aradi születésű szobrász munkáját.

1875. – A későbbi Hatvani-Deutsch család őse, Hatvani Ignác Alapítványt és fiúárvaházat hozott létre.

(Folyt. következik)