Az egykori vármegyeháza

Az ikerházak, mint jó testvérek, nagyon hasonlóak és rendszerint egymás mellé épülnek. Egyidejűleg vagy közvetlenül egymás után. Arad ebben is kivétel. A főutca (egykor Andrássy út, ma Forradalom útja) két nevezetes „ikre” a páratlan oldalon áll. Külsejük azonos, de közöttük bő fél évszázad (!) a korkülönbség. Erről csupán a két utcára néző fiatalabb testvérépület sarki timpanonján feltüntetett évszám: 1870–1871 árulkodik.

A rangidős épület eredetileg a vármegyei közigazgatás székházául szolgált a 19. század első felében. Később ide került a törvényszék is, megsokasodtak a hivatalok, így született döntés a fiatalabbik, kinézetre azonos testvér felépítéséről. Szóval, azonosak, mégsem igazi ikrek.

Kettejük között, a mai Astoria-Continental Szálloda helyén csinos kis parkot alakítottak ki, amelynek ékessége már a 20. századot jelezte. Itt állították fel ugyanis 1901-ben Zala György fehér márvány ülőpaddal ékesített Erzsébet királynét ábrázoló mellszobrát. Népszerűségének köszönhetően azokban az években országszerte nagyon sok Sissi-szobor került parkokba, közterekre.

De Zalához mérhető rangos művész műterméből nagyon kevés. (Az aradi Sissi-szobor jelenleg a Makói Múzeum udvarának ékessége, ahová viszontagságos úton Trianon után került. De ez egy másik hosszú történet.)

A vármegyeház két épülete viszonylag szerény neoklasszicista külsejével a Monarchia hivatalainak fontosságát volt hivatott érzékeltetni. Ezt hangsúlyozzák a földszinti ablakok alatt elhelyezett oroszlánfejek, a homlokzati oszlopsor, a központi erkély és megszokottnál méretesebb timpanon. Annál is inkább, mivel az alagsorban a vizsgálati foglyok börtöncellái kaptak helyet. Nagyon díszes viszont, a jó ízlés határain belül, a kapu, amelynek tölgyfa és kovácsoltvas díszítését a legutóbbi hosszas felújítás során sikerült eredeti szépségében visszaállítani.

De a mai nemzedék számára egyéb miatt is nevezetes az emléktáblákkal díszített homlokzat. Az emeleti ülésteremben tartották meg 1918. november 13. és 16. között a Román Nemzeti Tanács képviselőinek tárgyalását a magyar kormány küldötteivel Erdély sorsát illetően. Iuliu Maniu itt mondta ki a mindkét nemzet számára történelmi következményekkel járó álláspontot: teljes elszakadást a Monarchiától. (Akkoriban, de előtte és utána is, nevezetes emberek tucatja fordult meg az épületben.)

Az évek során elhelyezett emléktáblák szövegei erről a döntésről szólnak.

Az épületekben a Trianont követő években számos hivatal és politikai alakulat kapott helyett. Később, néhány évtizedig, több román, illetve magyar napilap szerkesztősége is itt rendezkedett be. 1989 után rövid ideig az induló állami egyetem rektori hivatalának is otthont nyújtott a fiatalabbik épület.

A felújítás megtörtént, de az emeleti díszterem, az ígéretek szerinti korhű restaurálása még folyamatban van.

Egykoron az üléstermet a város hajdani nagyjainak portréi díszítették.

Nos, aligha valószínű, hogy a korhűség igénye erre a „részletre” is kiterjed.

Ha nem így történne, nagyon szép gesztus lenne.