„Azon az úton járva telt be a sorsa, amelyre Krisztus tanított bennünket”

2024. szeptember 15-én, vasárnap Tőkés László püspök, a temesvár-belvárosi református egyházközség egykori lelkipásztora hirdetett igét 1989 előtti szolgálati helyén, a „forradalom Mária téri templomában”. Az istentisztelet keretében megemlékeztek a temesvári ellenállás első mártírjának tekintett Újvárossy Ernő építész tragikus haláláról, aki 35 esztendővel ezelőtt máig tisztázatlan körülmények között életét veszítette. Az évfordulós megemlékezés befejező mozzanatára az erzsébetvárosi temetőben került sor, ahol a zord időjárással dacoló gyülekezeti tagok megkoszorúzták Újvárossy Ernő kopjafáját.

Tőkés László vasárnapi prédikációjának központi témája a szeretet volt. „A Szentírás központi üzenete a szeretet, a szeretet a keresztyén vallás lényege” – mondta Tőkés László. A szeretet isteni evangéliumából idézve: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16–18,) „Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Jézus az életét adta érettünk, feláldozta önmagát. Milyen egyszerűséggel összefoglalható vallásunk lényege: Isten annyi mint szeretet” – mondta Tőkés László, felidézve, hogy egykor itt, Temesváron élte át és tapasztalta meg teljes mélységében a krisztusi és a felebaráti szeretetet. „Ezzel az érzéssel idézzük fel néhai Újvárossy Ernő emlékét is, aki ugyanezzel a szeretettel imádta Krisztusát és ragaszkodott gyülekezetéhez azokban a nehéz időkben” – mondta Tőkés László. 

Befejezésül az egykori temesvári lelkipásztor rendhagyó módon, a szeretet igei üzenetével összecsengő szövegből, Albert Einstein leányához intézett személyes leveléből idézett néhány, rendkívül aktuális üzenetet megfogalmazó sort: Létezik egy rendkívüli erő, amelyre, legalábbis máig, a tudomány nem talált formális magyarázatot. Ez az az erő, amely mindent magába foglal és irányít, ami az Univerzum minden egyes jelensége mögött áll, és amit még nem azonosítottunk. Ez az Univerzális erő a szeretet. (…) A szeretet a fény, amely bevilágítja azokat, akik adják, és azokat, akik kapják. A szeretet gravitáció, mert az embereket egymáshoz vonzza. A szeretet erő, mert megsokszorozza a jót, és esélyt ad az emberiségnek arra, hogy ne pusztuljon bele saját vak önzőségébe. (…) A szeretet Isten és Isten a szeretet. (…) Ha azt akarjuk, hogy fajunk túléljen, ha fel akarjuk fedezni az élet értelmét, ha meg akarjuk menteni a világot annak minden tudatos élőlényével, akkor a szeretet az egyetlen válasz.”

Az igehirdetés után Balaton Zoltán, Tőkés László és Újvárossy Ernő egykori harcostársa emlékezett meg a temesvári népfelkelés első mártírjáról, aki 35 esztendővel ezelőtt titokzatos körülmények között eltűnt, majd néhány nap múltán holtan találtak rá a városszéli erdőben. Balaton Zoltán visszaemlékezése során azokra az értékekre helyezte a hangsúlyt, amelyeket Újvárossy Ernő képviselt a gyülekezet számára, aki 1986-ban, Tőkés Lászlóval egy időben került Temesvárra, és akkoriban tért vissza magyar és református gyökereihez. Újvárossy Ernő lett a vezéralakja a templom alagsorában megkezdett építkezésnek, ugyanakkor ő vezette a Tőkés László eltávolítása ellen tiltakozó presbiterek és gyülekezeti tagok ellenállását, kiállt a lelkészét megvédő gyülekezet igaza mellett. „A hatósági reakció célpontja valójában Tőkés László személye volt, de igyekeztek megfélemlíteni, eltávolítani a hozzá közel álló embereket, mint Újvárossy Ernő, akinek halála választás elé állított bennünket – és a gyülekezett választott. A templomban a hívek száma nem csökkent, sőt, egyre duzzadt, Újvárossy Ernő áldozatával kihozta belőlünk azt, amire nélküle nem lettünk volna képesek” – mondta Balaton Zoltán. „35 év elteltével úgy emlékezzünk Újvárossy Ernő gyönyörű helytállására, hogy a helyzetünk ma sem kevésbé kilátástalan, és előbb-utóbb választanunk kell az általa felvállalt út vagy a megfutamodás között” – zárta visszaemlékezését Balaton Zoltán.

A templomi megemlékezés után a gyülekezet bátor tagjai, szakadó esőben és viharos szélben kivonultak az erzsébetvárosi temetőbe, ahol Demeter Sándor lelkipásztor mondott áhítatot, Tőkés László püspök mondott áldást, majd elhelyezték a kegyelet koszorúit Újvárossy Ernő kopjafájánál.

„Harmincöt év után is kimondhatatlan testvéri szeretettel gondolok Újvárossy Ernőre – nyilatkozta a Nyugati Jelennek a megemlékezés végén Tőkés László –, mert azon emberek közé tartozik, akikért érdemes lelkipásztornak lenni! Pillanatok alatt olyan közel került a szívemhez és másoknak a szívéhez, amikor megjelent itt hosszú ideig tartó vándorlásai nyomán, visszatalálva szeretett egyházához, amelytől évtizedekre elszakadt, olyan mély érzéseket ébresztett a környezetében, mint az a szeretet, amelyről prédikáltam. Teljes mértékben átérezte az egyház és a közösség iránti szeretetet, és sokszor lelkipásztort megszégyenítő mélységben beszélt Isten iránti szeretetéről, egyfajta megtéréséről, Krisztusra való rátalálásáról. Ez a szeretet, ha nem halt volna meg, akkor is élne bennem. Ezt mélyítette el az ő tragikus végzete, hiszen ennek a szeretetnek megvolt a kálváriája. Ilyen szempontból krisztusi utat járt be, ha meggyilkolták, ha a halálba kergették, akár így akár, akár úgy, akkor is azon az úton járva telt be a sorsa, amelyre Krisztus tanított bennünket” – mondta Tőkés László, aki azt is elmondta: a kerek évfordulós megemlékezések decemberben folytatódnak. „Az a célom, hogy a december 14–15-re tervezett rendezvénysorozatunk keretében mindenkit gyűjtsünk össze még egyszer, akik a régiek közül élnek és hadra foghatók, és találjunk néhány olyan nemzetközi személyiséget, akiknek annak idején részük volt a rendszerváltozásban Európa szerte. Természetesen központ törekvésünk a román testvéreinkkel való közös megemlékezés, hiszen ez az egyik legnagyobb deficitje a decemberi megemlékezéseknek, hogy a magyar és a román emlékezetpolitika eltávolodott egymástól. Tudjuk, hogy e mögött szándékosság is található, hiszen könnyű egy ilyen kis közösségnek a szerepét és a múltját eltagadni, elhallgatni, és semmibe venni, mint amilyen a református és a magyar közösség. Egy nagy kiállításra is készülünk, amely összefoglalná az 1989-es temesvári eseményeket, és meghívtuk a magyarországi főméltóságokat, egyik-másikat sikerült is talán megnyernünk, hogy részt vegyenek a rendezvényünkön” – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Tőkés László.