Bebarangolni, megszeretni a természetet

Nagy Árpáddal, a Zaránd Barangolói (Hoinarii Zărandului) Egyesület egyik alapítójával, elnökével a természetjárás jelenlegi helyzetéről beszélgettünk. Amint elmondta, az Egyesület 7 évvel ezelőtt 15 családra alapult, amelyeknek a tagjai adták össze az árát a családonkénti 200-200 eurót a Vészalján (Văsoaia) vásárolt első menedékházra. A 30 éve lakatlan, alaposan leromlott házat megvásárolták, de a tatarozásához is hozzáfogtak. Lakhatóvá tették a 2 szobát és a konyhát, majd a ház környékét is megtisztították a gyomoktól. Az ingatlan idős tulajdonosa – aki már rég elköltözött –, igen boldog volt, amiért a háza nem árválkodik lakatlanul, hanem közösségi célt szolgál. Mivel a faluból nagyon sokan elköltöztek, eleinte gyanakodva szemlélték a házat felújító csapat tagjait, akiket azonban a hét végeken, a nyaranta látástól vakulásig végzett munkájuk alapján komoly emberekként ismertek meg, becsülni kezdték őket. Látva áldozatos munkájukat, lovas szekereikkel, traktoraikkal később a helyiek is besegítettek, talán nélkülük nem is tudták volna lakhatóvá tenni az Egyesület tulajdonát képező épületet. Nagy Árpád a természetjárók lelkesedésén, illetve az egyre több csatlakozón felbuzdulva, indítványozta egy másik lakatlan háznak a megvásárlását is. Aminek az ötlete onnan származott, hogy a zarándnádasi (Nadăş) tetőn valamikor volt egy aprócska, saját menedékháza, amit tatarozgatott, ahogy tudott, de a „Jöjjön velünk!” természetjáró mozgalomban részt vevők is segítettek neki, ezért évente egyszer-kétszer meg is szálltak a házacskában. Ahol nagyon élvezték a vadregényes vidéknek az érintetlenségét, a tisztaságát. Igen ám, csakhogy egyes környékbeli orvvadászoknak a „munkáját” zavarta az egyre több kiránduló jelenléte, ezért egy éjjel felgyújtották az épületet, ami teljesen leégett. A második tanya vásárlásának az ötletét a több mint 30 családra szaporodott tagság támogatta, mivel tudatában voltak, hogy az egykori 15 család 200-200 eurónyi befektetéssel, illetve a munkájukkal milyen nagyszerű dolgot hozott létre Vészalján. Ezúttal a zarándnádasi gerincen, Debelagórához közel megvásárolták a Strănaşa nevű tanyát. Mivel az ingatlanárak időközben emelkedtek, több pénzbe került a vásárlás, de a felújítás is, ezért a régi, illetve az új tagok ezúttal is 200-200 eurót adtak össze. Ezt az épületet is az Egyesület nevére íratták, mindenki használhatja. Amiben nem versengenek, hiszen nem mindenkinek van rendszeresen ideje kirándulni, a hely megközelítése sem könnyű, mivel gyalog, hátizsákkal, esetleg négykerék-meghajtású terepjáróval lehet odajutni. Tekintve, hogy Nagy Árpád az Egyesületnek az elnöke, maga és a családja elég gyakran jár mindkét helyre, főleg dolgozni. Mert minden új létesítménynek nagy a vonzata kezdetben, később azonban nagyban hanyatlik a vonzereje, a látogatottsága, az iránta megnyilvánuló lelkesedés, ezért jobbára az alapítóra hárul a karbantartás, a javítás munkája. Magát azonban nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladja, ezért folytatja a munkát. Érdekes egybeesés, hogy az Egyesület tagjai szinte mindnyájan kapcsolatban vannak a „Jöjjön velünk!” természetjáró mozgalommal. Arad monográfiájában a természetjárással kapcsolatban nem véletlenül írták, hogy a Zaránd Barangolói Egyesület a „Jöjjön velünk!” mozgalomból született. A „Jöjjön velünk!” tagjai heccelik is Nagy Árpádot, amiért egyre ritkábban jár velük kirándulni, csakhogy ők nem tudják, mennyi munkát igényel hétvégeken, szabadság idején a két menedékháznak a karbantartása, javítása. Legutóbb Strănaşán a menedékház belső szigetelésén dolgoztak. A munkálatokat a tagsági díjakból, az Egyesületnek átutalt személyi jövedelemadó 2%-aiból, illetve a házakban történő elszállásolások térítési díjaiból fedezik. Valamikor a természetjárók nagy gondja volt, hogy a Zaránd hegységben télen sehol nem lehetett megszállni, tehát menedékházat kellett építeni, méghozzá akkorát, amelyikben legkevesebb 40-en meg tudnak szállni egyszerre. Most már adottak a feltételek az elszállásolásra, a téli kirándulásoknak különös a varázsa, mégis kevesen élnek a lehetőséggel. Éppen ezért kívánják a két menedékházat a különféle osztálykirándulások részére is felajánlani. Az első menedékházban 10 évvel ezelőtt Ujj Ágnes vezetésével az osztálya kétszer is megszállt, remekül érezték magukat, de más diákcsoportok is ott töltöttek néhány éjszakát. Természetesen, a lakhatási körülmények nem ötcsillagos szállodával vetekednek, de éppen a rusztikus jelleg, a természet közelsége adja a romantikáját. Vészalján van villanyáram, közel a vízforrás, míg Strănaşán közel a forrás, az erdő. Mindkét helyen hosszabb táborokat lehet szervezni, ahol bármilyen közös tevékenység elképzelhető gyermekek számára, akik imádják a szabad természetet. A szállásdíjak is jelképesek, hiszen nyáron fejenként 10, télen 10-15 lej egy éjszakára, de a tanárok, a csoportvezetők nem fizetnek, továbbá minden 20 gyermek után 4 ingyen alhat. Ha az osztályfőnököket, csoportvezetőket érdekli a két menedékházban történő szállás lehetősége, egyeztetés céljából keressék Nagy Árpádot, a Zaránd Barangolói Egyesületnek az elnökét a 0758/815-678-as telefonszámon. Mivel adottak a lehetőségek, nagy kár lenne, ha a diákokkal, a fiatalokkal nem ismertetnék meg, nem szerettetnék meg az érintetlen, a vadregényes természetet, az egészséges életszemléletet.