Boagiu nem akart kenegetni

Legalább kéttucatnyi sajtónapszámos lelkébe taposott ma délelőtt Aradon Anca Boagiu közlekedési miniszter, mert még apró unszolásokra sem volt hajlandó nemes szövésű nadrágjában leguggolni és rákenni egyet a  tiszteletére kiöntött, egy négyzetméternyi betonkockára. 

Így aztán izgalmas filmkockáktól és munkára ösztönző címlapfotóktól fosztotta meg a nagyérdeműt, s most sajnálhatja csak igazán az ember, hogy nem Elena Udrea a közlekedési miniszter is, mert róla tudjuk, hogy imád bármit kipróbálni a nagyközönség előtt.

Boagiu ellenben csak annyit próbált ki ma, hogy milyen Bukarestből csak azért Aradig lehelikopterezni, hogy karba tett kézzel bámuljon, majd megtapsoltasson egy betonöntést, és meghallgassa a körgyűrű kivitelezőjének öndicséretét, hogy ők mennyire igyekszenek, és milyen hamar befejezik és átadják mind az új Maros-hidat, mind a körgyűrűt. Azt viszont nem árulták el még véletlenül sem, hogy mikorra fejezik be. De megtudtuk, hogy a 426 méter hosszú hídba mennyi betont öntöttek, mennyi vasbetont, homokot, aszfaltot használtak fel. A hivatalos statisztika szerint a Porr-FCC Construcción fővállalkozásában készülő, az Arad–Temesvár autópályát a Nagylak–Arad sztrádával összekötő körgyűrűnek a fele készült el, a lemaradás a reptér környékére összpontosult, mert csak késve kapták meg a területet az állategészségügyi igazgatóságtól. Ennek okairól már beszámoltunk.

A híd két vége tehát ma hivatalosan is összeért, következhetnek a befejező munkálatok, majd az aszfaltozás, amely a reptér felől, a felvezető szakaszon már majdnem kész. A folytatás az autópálya felé viszont ehhez képest lemaradásba került, mert a ma látottak alapján, az ereszkedő feltöltése sincs kész. Az Arad–Temesvár autópályán ellenben láthatóan serény munka folyt a távolban, dömperek, billenőkocsik dolgoztak.

Persze, a gyakori miniszteri látogatásoknak természetesen megvannak a maga céljai, hisz Anca Boagiu legalább törődik ezzel a szakasszal, ellentétben, mondjuk Radu Berceanuval, aki a valóságban kisujját sem mozdította ezért a régióért, most pedig már lezárták a közbeszerzést szinte a teljes Arad–Temesvár–Lugos–Nagyszeben szakaszra. A másik része a dolognak, hogy a nagy nyugati építőipari vállalatok, amelyek otthon pattogósan, hiba nélkül dübörögnek, Romániába érve azonnal átveszik a helyi munkatempót, és finoman fogalmazva nem igazán válogatják meg az alvállalkozóikat, ezért állítólag elengedhetetlen a miniszteri noszogatás. Mindenesetre Anca Boagiu, a híres francia Collas kirúgásával, vagy az olasz Astaldi megbüntetésével – az Arad–Nagyvárad út miatt – a gyakorlatban is példát statuált, nem véletlen, hogy azóta a cégek serényebbek.