Bölcs döntésekkel lehet megmenteni

Quo vadis Európa? A párizsi vérengzés és a brüsszeli ostromállapot döbbenettel és rettegéssel töltötte el az európai polgárokat, és mélyítette az EU politikai válságát. Mondhatni olaj a migrációs válság tüzére, amely eddig is feszültséget és szembenállást okozott. Hogyan kezelheti az EU mindezt? Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselőt kérdeztük.

– Tűzközelből hogyan látszik a brüsszeli ostromállapot? A bezárt iskolák, bevásárlóközpontok, koncerttermek, mozik vagy metró ténye, az utcákon razziázó állig felfegyverzett rendőrök azért nem mindennapos látvány az EU fővárosában!

– A héten éppen Strasbourgban vagyok, az európai parlament ott ülésezik, a brüsszeli fejlemények azonban kétségtelenül elgondolkodtatóak, még ha a sajtó gyakran túlzásokra is hajlamos. A belga állam kötelességét végzi, azaz állampolgárai biztonságát igyekszik szavatolni, meglehetősen drasztikus módon, hiszen aszimmetrikus fenyegetéssel szembesül.

– Valami nagyon kisiklott, ha a dolgok idáig fajultak. Brüsszel az EU és a NATO fővárosa, az azok székhelyétől kevesebb, mint egy kilométerre fekvő Malomhalma (Molenbeek ezt jelenti hollandul) városnegyed azonban dzsihadista fészek.

– A helyzet kétségtelenül aggasztó, hogy az EU és a NATO közelében olyan enklávék alakultak ki, ahol a belga állam törvényei már nem érvényesülnek. Ehhez a politikum cinkossága is hozzájárult, az országos hatóságok évekig, sőt, évtizedekig nem törődtek az ottani fejleményekkel. A térséget uraló francia nyelvű szocialistákat (Belgiumban minden irányzatból két párt létezik, francia és holland nyelvű – szerk. megj.) és a polgármestert csak az érdekelte, hogy minden választásnál a kerület hozzon össze minél több szavazatot. Párizsban hasonló esetek alakultak ki, a többnyire bevándorlók vagy azok már Európában született utódjaik által lakott városnegyedekben is hasonló öntörvényű enklavizáció zajlik.

– A párizsi merényletek, illetve az azokhoz kapcsolódó brüsszeli hajtóvadászt egyértelműen a bevándorlásra vezethetők vissza, hiszen az elkövetők és a rendőrség által körözött további dzsihadista a korábbi bevándorlási hullámok második, néhol harmadik nemzedéke. A nyugati politikum és a sajtó mégis kényesen kerüli a kettő összekapcsolását, csupán EU-ban született, francia és belga állampolgároknak nevezi a terroristákat.

– A politikai korrektség (PC) nyomására teszik. Szerintem a PC-t át kell gondolni, jelenlegi formájában egyre tarthatatlanabbnak bizonyul. A PC szépnek és hasznosnak tekintett eszmeként fogalmazódott meg néhány évtizeddel ezelőtt, de számos eszme elavul idővel.

– A Nyugat mégis rá akarja erőszakolni a multikulturalizmust Kelet-Európára. Ha sikerről lenne szó, akkor még bánja kánya, de nyilvánvaló és látványos csődről van szó!

– A bevándorlók integrációja úgy néz ki, hogy valóban csődöt mondott, ezt már Merkel és Cameron is elismerték. A régi világ végnapjait éli, az új, pedig születendő félben van. Hogy a kettő között hol a határ, azt nehéz lenne megállapítani. Olyasmi, mint a kétpólusú Európa megszűnése és a kommunizmus összeomlása idején, most sem tudjuk pontosan, hogy mikor ért véget a régi világ – a vasfüggöny Magyarország általi 1989 nyarán történt lebontásakor, a berlini fal 1989. novemberi ledöntésekor, netán a Szovjetunió 1991-es összeomlásakor? – és mikor kezdődött el az új. A nagy kihívás, hogy a milyen világot akarunk, mi lesz a politikai válasz a kihívásokra. Az EU több mint félévszázados fennállása során, soha nem szembesült a maihoz hasonló kihívásokkal, amikor az európai konstrukciót szétfeszíteni szándékozó külső és belső erők találkoznak. Az önmérséklet bölcsességén nyugvó döntéseket kell hozni, ez az elvárás az uniós vezetőkkel szemben. A szabad mozgást biztosító övezet léte forog kockán. Ennek felszámolásával azonban maga az EU szűnne meg. Az ellenőrzést az unió külső határain kell fokozni, nem a tagállamok között.

– A nyugatiak ideológiailag túlfűtött politikai korrektsége és a keletiek realizmusa közötti szakadék egyre növekszik. Hogyan lehetne áthidalni?

–A schengeni-egyezmény módosítása az új körülményekhez kell, hogy igazítsa az európai biztonsági intézkedéseket és az uniós együttműködést. A kettős mérce, a képmutatás és a végtelenségig ismételt szónoklatok, amelyeket nem követnek konkrét cselekedetek, veszélybe sodorják az Uniót. Cselekedni kell, konkrét válaszra van szükség, a struccpolitika halasztása már nem megoldás. Ezért mondom, hogy sok bölcsességre van szükség.

– Köszönöm szépen a beszélgetést.

– Én is köszönöm.