A D. Gy. barátomtól hallott történet jól érzékelteti az 1956 után ránk telepedett félelem légkörét. A humor ezekben az években is megtartó erőnek bizonyult.
„Gáj irányába villamosoztam. A vasútállomás előtti megállóban felszállt Dadi. A város szókimondó bolondját mindenki ismerte. Mulattak a politikai felhanggal telített beszólásain, de nemigen mertek „bratyizni”vele. Ugyanis zseniálisan provokált. És, ha kivívtad haragját, akár a legnagyobb nyilvánosság előtt is elküldött melegebb éghajlatra.
Az UTA-stadionhoz közeledve Dadi felállt, és a pálya felé mutatva azt ordította:
„Neuman Ferenc-stadion! Egy jobb világban az lesz.”
Néhányan vihogtak, de a megállóban szinte kiüresedett a villamos. Az is leszállt, aki nem a meccsre ment. Akkoriban a báró neve hivatalos körökben egyet jelentett a munkások vérét kiszipolyozó kizsákmányolóval. Az imperialisták bérencével.
Én maradtam. Kiskamaszként élveztem a helyzetet.
Dadi mellém telepedett és azt mondta:
– Látom, Öcsi te nem sz… be.
Hozzászólások