Egy hidráns drámája…

Helyszín: az Eminescu és a Transilvaniei utcák kereszteződése, a görög katolikus templom és a Jelen Ház közvetlen szomszédsága. 

Első felvonás 

Másfél-két hónappal ezelőtt, három szaki a Vízművektől nekilátott, hogy kiszabadítson egy hidránst, amelyet anno leaszfaltoztak (öt, hat, hét évvel ezelőtt – utoljára ugyanis akkor részesültek ily megtiszteltetésben a környék utcái és lakói). Feltörték az aszfaltot, illetve csak egy részét, mert az aszfalttörő csődöt mondott, és az olyan másfél óra múlva megérkező újabb szaki sem tudta működésbe hozni. Végül egyikük malteros kanállal körbetisztította a hindránst, az aszfaltmaradékot a templomkerítéshez szórta, majd vártak. Röpke óra múlva visszajött az autó, hozott egy fedelet, amit rátettek, köpetnyi aszfaltmaradékkal és lábmunkával egyensúlyba hozták, és elmentek. 

Második felvonás 

Úgy két hét múlva ismét megjelentek, szintén hárman. Működött az aszfalttörő, ismét munkába állították, jócskán kiszélesítették a gödröt, így már könnyen hozzáfértek a tűzszellentyűhöz, és sikeresen magasabbra  emelték (úgy tűnik, ez volt a fő probléma, túl lent volt). Visszatették a fedelet, a feltörésből visszamaradt törmelékkel szintre hozták a gödröt, alaposan megtaposták, a maradékot pedig lapáttal az utca szélén lévő gödrökbe hordták.

Intermezzo 

Néhány nap leforgása alatt az autóforgalom jóvoltából csinos gödröcske vette körül a hidránst. És akkor jöttek az útjavítók, akik aszfaltszórásos lyuktömködéssel kozmetikázzák az utcák arculatát, és a hidránst és környékét is beszórták, majd néhány akkurátus lábsimítással kiszabadították a fedelet. 

Harmadik felvonás 

Tegnap újfent megjelentek a szakik, szintén hárman. Egyikük ügyes kis masinával felvágta az aszfaltot, egy másik az így született négyzetből csákánnyal kiemelte azt, a harmadik jó alaposan megtisztította a gödröt és környékét egy seprűvel. Majd elmentek. Két óra múlva visszajöttek, most már két autóval, az egyikben friss aszfaltmassza. A másikról lekerült a  – már egyszer idesétáltatott – talicska, és seperc alatt megtöltötték a gödröt aszfalttal, majd egy kis útnyomtatóval le is döngölték. És újfent elmentek. Maradt a munkálatokra figyelmeztető útjelző és az aszfalttörmelék. Bizonyára jön majd valamikor egy autó és elszállítja… 

Epilógus 

Csak egy hidráns és egy gödör, kár is rájuk fecsérelni a szót – mondhatnák egyesek. Talán… De ha egy hidráns kiszabadításához, megemeléséhez és az így keletkezett gödör szakszerű betöméséhez több év, illetve majd’ két hónap, háromszor három ember  plusz esetenként egy, illetve két sofőr (és hadd ne számolgassuk az üzemanyagot) szükséges, akkor érthetővé válik, miért megy nálunk minden huszonhat év után is ennyire „jól”! Miért nem sikerült, például, a képen látható csatornafedelek körül (a református templom mellett) tavaly nyár óta szintre hozni az utat, vagy miért kellene máris újrafesteni az ősszel átadott kerékpárutak piros átjáróit stb.

Furdal a kíváncsiság: ha netán jövőre (merthogy idén nem, azt egyértelművé tette az aszfaltszórásos gödörjavítás) újraaszfaltozzák (végre!) a Transilvaniei utcát, hány év kell majd ahhoz, hogy valakinek eszébe jusson a – semmi kétség – újfent betemetett hidráns kiszabadítása?