Egyelőre csak halvány mása lesz a megszokottnak

A hazai turizmus fokozatos újraindításáról beszélt a napokban a kormányfő. Konkértumok azonban még nincsenek. Hunyad megye legmagyarabb településén, Csernakeresztúron is két hónapja szünetel a megélhetést jelentő faluturizmus. A panziók többsége üresen áll. Nisztor István vállalkozó azt  reméli, nyár elején beindulnak legalább a családi utazások.

– Csernakeresztúron többen foglalkoznak faluturizmussal. Nálunk az egész család. A lányom idegenvezető, a nagyobbik fiam már önálló panziót működtet, a két kisebb gyermek ugyan még iskolás, de ők is sokat segítenek. Gyakorlatilag ebből élünk. A koronavírus járvány és azzal járó megkötések elég lesújtóan hatottak ránk. Az idei év ugyanis nagyon jónak ígérkezett, már tavaly ősszel elkezdődtek a  bejelentkezések és úgy nézett ki, hogy az utóbbi tíz év egyik legforgalmasabb szezonja elé nézünk. Fel is készültünk rá becsülettel. Sok évig próbálkoztunk uniós finanszírozást nyerni fejlesztésre, pályázat útján, de nem sikerült, és akkor tavalyelőtt egy nagyobb banki hitelhez folyamodtunk, amiből idén tavaszra készült el az új szép panzió. Csakhogy mire meglett, a vírus is megjelent, a turizmus leállt.

– Ennek immár jó két hónapja. Miből tudnak azóta megélni?Van-e valami állami támogatás az ilyenfajta vállalkozások esetében?

– Minket igazából az mentett meg, hogy tavaly ősszel befogadtunk egy munkáscsapatot, akik egy közeli vállalatnál dolgoznak. Ők azóta is itt vannak, szállást adunk nekik, és ebből tudjuk szinten tartani a vállalkozást. Annyira, hogy a téli számlákat is ki tudtuk fizetni, nincs tartozásunk. A bankhitelünk kapcsán is talán volt egy megérzésünk, vagy nem is tudom, mire véljem, de az idei első félévre előre kifizettük a részleteinket, így most ez nagy könnyebbséget jelent. Ami az állami támogatásokat illeti, azt hiszem van valamifajta juttatás azon kisvállalkozóknak, akiknek semmiféle jövedelmük nincs ebben az időszakban. Mi nem esünk ebbe a kategóriába. Nem kapunk állami támogatást. Próbálunk a magunk erejéből megélni. Javításokra, szépítgetésre használjuk ki az időt, és reménykedünk abban, hogy mielőbb véget ér ez az időszak.

– A faluban többen foglalkoznak szállásadással. Nekik hogyan sikerül boldogulni?

– Pontosan nem tudom. De szerencsére a faluturizmusban részt vállaló családok többsége mellékfoglalkozásként teszi ezt. Minden családban vannak, akik máshol dolgoznak, vagy nyugdíjasok, nincsenek száz százalékban a szállásadásból származó jövedelemre utalva. De, hogy számukra is nagy kiesés ez az időszak, az biztos. Hiszen éppen a most következő hetekben, pünkösd táján szokott fellendülni a turizmus. Ez az idei évben már biztos kiesést jelent.

– Mekkora éves forgalma szokott lenni a falunak?

– Pontos számadatokkal most nem készültem. De tény, hogy a téli hónapokban, nagyjából novembertől március elejéig nem sok vendég van. Kivéve a szilvesztert, amikor elég sokan ünnepnek itt. Áprilistól, májustól kezdődően aztán lassan be szokott indulni a szezon. A legnagyob forgalom június–szeptember között van, ilyenkor 60–80 százalékos a lefedettségünk.

– Idénre mik a kilátások? Van-e remény arra, hogy valamilyen formában helyrerázódjon a vállalkozásuk?

– Ezt gondolom jelen pillanatban senki sem tudja megmondani. Az nyilvánvaló, hogy a nagy buszos kirándulások, amik nálunk is az alapot jelentették nem fognak idén nyáron beindulni. A belföldi, személygépkocsis turizmus, én azt remélem, hogy a megszorító intézkedések fokoztas oldásával mégiscsak elindul. Talán június végén, júliusban már lehet számítani ilyen jellegű mozgásra. De ez csak halvány mása lesz az eddigi forgalomnak. Úgy gondolom a járvány előtti állapot visszaállásáig még sok időnek kell eltelnie. Mi is csak imádkozunk és reménykedünk, hogy ez minél előbb bekövetkezik.