Elérte az alaptábort

Amint arról a Nyugati Jelen is tájékoztatta olvasóit, Török Zsolt aradi alpinista június 14-én, hétfőn indult el a Sunny K2 – 2010 USA/EU nevű expedícióra, amiről az itthoni előkészületek idején úgy mesélt, mint élete egyik legnagyobb kihívásáról.

S még az indulás előtt megígérte, hogy lehetőségeitől függően, barátai segítségével időnként tájékoztatja az itthon maradtakat az útról. Aki olvasta blogját, láthatta, hogy már érkezett néhány rövid bejegyzés. Mivel azonban nem mindenki férhet hozzá az internethez, egy csokorba gyűjtöttük a legfontosabb fejleményeket azok számára, akik szívvel-lélekkel támogatták, bátorították a szenvedélyes hegymászót.   

Emlékeztetőül Török Zsolt a föld második legmagasabb hegycsúcsát akarja meghódítani, a 8611 méteres K2 Pakisztánban, a Karakorum-hegységben található. (Az első az Everest 8848 méterrel.)

A szörnyű időjárás, illetve a rendkívül meredek oldalai miatt a világ legveszélyesebb, legnehezebben legyőzhető képződményének tartott csúcsra legelőször az olasz Ardito Desio gróf által vezetett expedíció két hegymászója, Lino Lacedelli és Achille Compagnoni jutott fel 1954-ben. Mint ahogy azt magától Zsolttól korábban megtudtuk, a K2-eshez szomorú statisztikák fűződnek. A csúcsra feljutottak mintegy 30%-a soha többé nem tér vissza. Az első román alpinista, aki szerencsésen feljutott (és vissza is tért), a temesvári Horia Colibăşanu volt, ő 2004. július 28-án tűzte ki zászlaját a csúcson.

Zsolt naplóbejegyzéseiből megtudhatjuk, milyen viszontagságokon ment keresztül az Alaptábor felé vezető úton, és hogyan gyötörték emésztési bántalmak a leírhatatlan higiéniai körülmények miatt. Minden nehézségek ellenére, a sorokban érezhető az a fantasztikus lelkesedés és motiváció, mely a hegymászó teljes lényét körülöleli.

A június 29-i, legutolsó bejegyzés szerint nagyon hosszú, de lenyűgöző útvonal során Zsolt megérkezett a mintegy 5000 méteres magasságban fekvő Alaptáborba, maga mögött hagyva a Jula, Paju, Urducas, Gore II és Concordia köztes táborokat. Az expedíció tagjai részt vesznek egy Puja néven ismert, istenimádó buddhista rituálén is, majd a csapat nekiveselkedik a mászásnak. Velük együtt koreai és olasz csapatok is felfele igyekeznek, az időjárási viszonyok nem a legjobbak, de a K2-es szempontjából „elfogadhatóak”. Körülbelül ennyi áll a keddi bejegyzésben.      

Az expedíció tagjainak útja az Abruzzi gerincen át vezet, az Alaptábor után a csapat négy köztes tábort épít fel, mely elengedhetetlen a csúcstámadás előkészítéséhez. Az Alaptábor utáni 1-es tábor 6100, a 2-es 6750, a 3-as 7500, a 4-es tábor pedig 7900 méteres magasságban található. Zsolt szerint a legkomolyabb technikai nehézségekre várhatóan a 3-as táborig számíthatnak, a jeges, sziklás útvonal miatt. Itt az alpinisták fix kötelek és alumínium létrák segítségével haladnak majd. Mindezek után az oxigénhiánnyal is meg kell küzdeniük, valamint a váratlan hó- és kőlavinákkal.

„Hiányoztok, és arra gondolok, hogy talán otthon, most, nagyon sokan gondolnak rám” – írja Zsolt a blogján, és egyáltalán nem téved, hiszen családján, barátain, kollégáin kívül nagyon sok olyan ember is izgul érte, aki csak a sajtóból ismeri.  

A továbbiakban mi is nyomon követjük az expedíció fejleményeit, melyeket olvasóinkkal is megosztunk majd.