ELJÖTT AZ IGAZSÁG NAPJA

Erdély valamennyi megyéjéből, a határon túli magyar régiókból és Magyarországról jött tiltakozók közel huszonötezres tömege fejezte ki az igazságtalansággal szembeni egyet nem értését és szolidaritását az igazságért harcolókkal Sepsiszentgyörgyön, szeptember 1-jén, az Igazság Napján. 

A történelmi egyházak és politikai szervezetek képviselői, valamint a felszólaló civilek egybehangzó tiltakozó beszédekben, könyörgésekben és kiáltványban fogalmazták meg: a magyar közösség megvédi jogos tulajdonát, a Székely Mikó Kollégium épülete pedig szimbólumértékű ebben a törekvésében. A tiltakozást az RMDSZ és az Erdélyi Református Egyházkerület szervezte meg.

Az esemény kezdetén Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere és Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese közös beszédben emelt hangot a magyar közösség tulajdonának visszaállamosítása ellen: „A mai napon, az Igazság Napján, azért hívtunk össze benneteket, hogy együtt nyújtsuk be a fellebbezést az igaz bíróhoz, a mi Istenünkhöz a bennünket ért súlyos igazságtalanság miatt. Hogy mennyire nagy a baj, jelzi az is, hogy először történik meg itt, Erdélyben, 1989 után, hogy a négy erdélyi magyar történelmi egyház püspöke, a politikai pártok és a civilszervezetek képviselői együttesen lépnek fel közös ügyünkben” – hangsúlyozta Kató Béla református püspök-helyettes, akinek gondolatát folytatva Antal Árpád András polgármester arra tért ki: sokan azt kérdezték tőle, miért nem akarja az önkormányzat átvenni a Székely Mikó épületét. „A válasz erre egyszerű és egyértelmű. Azért mert az mindig a Református Egyházé volt. És ha ebben kételkedne valaki, hoztam magammal három dokumentumot. Itt van a kezemben egy okirat az 1800-as évekből. Ez az építő és a református egyház között köttetett építkezési szerződés. Sokan ismerik azt a könyvet, amelyet 1897-ben adtak ki. A címe a Református Székely Mikó Kollégium alapításának története. És most nézzenek a Mikó homlokzatára. Az egyik dokumentum az 1928-as tanügyminiszteri működési engedély, amelyet a két világháború közti román hatóságok adtak ki. Mindenki el tudja olvasni: az áll rajta, hogy az iskola tulajdonosa a református egyház. Mellette az 1948-as államosítási Hivatalos Közlöny, amelyben szerepel, hogy a református egyháztól vették el az épületet” – érvelt Sepsiszentgyörgy polgármestere. Holnap bárki sorra kerülhet„Ma szólni jöttünk a Mikó Kollégiumért, Markó Attiláért és Marosán Tamásért. Szólni kívánunk az igazságtalanság ellen, a tulajdonjog védelme mellett. Ma azt mondjuk, hogy le a kezekkel az egyházi tulajdonról, le a kezekkel a közösségi vagyonról” – jelentette ki Kelemen Hunor. Az RMDSZ szövetségi elnöke úgy vélte, a református egyházat éri aljas támadás után holnap bárki sorra kerülhet. „Az igazságszolgáltatás leple alatt, holnap a katolikus egyház tulajdonához nyúlhatnak hozzá, holnapután az unitáriusoktól, evangélikusoktól államosíthatnak vissza ősi és jogos tulajdont. De ha egyszer megtörtént, akkor sorra kerülhet a több mint nyolcszázezer hektár közbirtokossági erdő, de sorra kerülhetnek a földek, a házak, bármi. És ha ma bezárhatnak két olyan embert, aki közösségi megbízatást teljesített, holnap bezárhatnak kétszázat is akár” – sorolta Kelemen Hunor a magyar közösségre leselkedő veszélyeket és nyomatékosította: határozott nemet kell kiáltani az igazságtalanság ellen, ez a magyarság nemzeti minimuma, mert tudja, hogy jövőjének egyik záloga a tulajdonjog helyreállítása.

Veszélyben a visszaszolgáltatott tulajdon

A történelmi egyházak képviselői a már visszaszolgáltatott egyházi tulajdon elvesztése miatti aggodalmukat fejezték ki. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke arról beszélt, hogy a buzăui határozat az Európai Uniónak azt üzeni, hogy Románia nem jogállam, mert nem tartja tiszteletben a magántulajdonhoz való jogot. A jogsérelmet nem kívánja orvosolni, hanem politikai befolyással próbálja akadályozni, illetve visszafordítani a visszaszolgáltatást. „Ez a határozat Románia polgárainak pedig azt üzeni, hogy ebben az országban nyugodtan lehet lopni és használni a lopott holmit, mert ha el is jönne az igazságszolgáltatás órája, politikai akarattal, jogi csűrés-csavarással el lehet odázni a visszaszolgáltatást” – nyomatékosított Pap Géza.Jakubinyi György, a gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke Márton Áron püspök gondolatait idézte az Igazság Napján. „Ez nem politika. Itt az életünkről van szó! S az emberi élethez Istentől nyertünk jogot. Az önmagunk becsülete és a jövő nemzedékek sorsáért reánk háruló felelősség követeli, hogy jogaink védelmében tiltakozzunk egy igazságtalan ítélet kimondása és végrehajtása ellen” – emlékezett beszédében az érsek, aki méltánytalannak tekintette azt, hogy a magyar közösség több mint két évtized után, arra kényszerül, hogy létjogosultságát igazolja és a javai visszaszerzéséért harcoljon.Állam és egyház viszonya tisztázatlanA magyar közösségnek azért kellett utcára vonulnia, mert az az állam és az egyház viszonya nem tisztázott – hangsúlyozta beszédébenBálint-Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke. „Ne küldjenek bennünket mindig el ebből az országból, amikor jussunkat akarjuk megvédeni. Az iskola volt és lesz mindig a mi második otthonunk, hol becsülettel és szeretettel folyik az oktatás és a nevelés Isten dicsőségére, életünk előmenetelére” – összegezte üzenetét a püspök.Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke az egyházkerület híveinek üzenetét közvetítette. „Mielőtt megvádolnának bennünket azzal, hogy a román állam tulajdonára fájdult meg a fogunk, amikor jussunkat követeljük szerte Erdélyben, hadd állapítsuk meg és jelentsük ki ország-világ előtt, hogy magyar múltunk ingatlanai, melyek Romániához kerültek igen megkérdőjelezhető módon, csak a szégyenteljes államosítás nyomán jutottak a kommunizmus mohó, mindent tulajdonolni vágyó pribékeinek kezéhez” – tiltakozott az elmúlt időszak igazságszolgáltatásának kelepcéi ellen a püspök, majd hozzátette: „el fogjuk mondani magyarországi barátainknak is, hogy többet tehetnének értünk, ha mást nem, legalább annyit, hogy szétdarabolódásunk folyamatát segítsenek megfékezni, mert nálunk a szekértáborok halálra vannak ítélve”.Fehér Attila főtanácsos a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházkerület üzenetét tolmácsolva az egymásra való odafigyelés fontosságát hangsúlyozta. „Egy emberként harcolunk a jogorzás, a csalárdság, a hazugság és a bűn ellen. Jelenlétünkkel üzenjük, hogy nem a félelemnek, hanem az erőnek, az igazságnak és a szeretetnek gyermekei vagyunk. Ezért nem hagyhatjuk szó nélkül és nem nézhetjük tehetetlenül azt, ahogyan elrabolják a jövő generációk örökségét, ezzel csorbát ejtve gyermekeink és nemzetünk jövőjének biztonságán” – foglalta össze az Igazság Napjának üzenetét a főtanácsos.Az esemény végén az Igazság Napja alkalmából megfogalmazott Kiáltvány szövegét és könyörgéseket olvastak fel a résztvevők, és színpadra szólították – a közösség hangos éljenezése kíséretében – Markó Attila államtitkárt és Marosán Tamás jogászt.

A tüntetés végén a magyar és a székely himnusz csendült fel.

Kelemen Hunor szövetségi elnök beszéde az Igazság Napja elnevezésű redezvényen

Először elvették a reformátusok vagyonát. Nem szóltam, mert nem vagyok református. Majd elvették a közbirtokossági erdőket. Nem szóltam, mert nincs közbirtokossági tulajdonrészem. Majd elvették a földeket is, de nem szóltam, mert nincs földtulajdonom. Amikor az én tulajdonomra törtek, senki sem szólt semmit, mert már mindenkitől mindent elvettek!

Így parafrazálhatnánk Martin Niemöller lutheránus lelkész híres mondását akkor, ha ma nem lennénk itt!

Exellenciás püspök urak! Tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt tüntető magyar barátaim!

Mi szólni jöttünk ide, Sepsiszentgyörgyre! Ma azért vagyunk itt, hogy közösen szóljunk, együtt emeljük fel a szavunkat, együtt kiáltsuk világgá: ne vegyétek el azt, ami a miénk! Ne tegyetek igazságtalanságot egy egész nemzeti közösséggel!

Ma szólni jöttünk a Mikó Kollégiumért, Marko Atilláért és Marosán Tamásért. Szólni kívánunk az igazságtalanság ellen, a tulajdonjog védelme mellett. Ma azt mondjuk, hogy le a kezekkel az egyházi tulajdonról, le a kezekkel a közösségi vagyonról! Mert ma a református egyházat éri sunyi (aljas) támadás, de holnap bárki sorra kerülhet. Az igazságszolgáltatás leple alatt holnap a katolikus egyház tulajdonához nyúlhatnak hozzá, holnapután az unitáriusoktól, evangélikusoktól államosíthatnak vissza ősi és jogos tulajdont. De ha egyszer megtörtént, akkor sorra kerülhet a több mint nyolcszázezer hektár közbirtokossági erdő, de sorra kerülhetnek a földek, a házak, bármi. És ha ma bezárhatnak két olyan embert, akik közösségi megbízatást teljesítettek, holnap bezárhatnak kétszázat is akár.

Azért gyűltünk össze Sepsiszentgyörgyön Erdély minden szegletéből, hogy nemet mondjunk, határozott nemet kiáltsunk az igazságtalanság ellen. Ez a mi nemzeti minimumunk, mert tudjuk, hogy az erdélyi magyar közösség jövőjének egyik záloga a tulajdonjog helyreállítása. Megmaradásunk kulcsa, a jövő nemzedékek számára biztos alap. A lopakodó visszarendeződést az igazságszolgáltatás fényes és kényes leple alatt teszik. Ez az a módszer, amely perverzitásában versenyre kelhet bármely diktatúrával. És ezt mi nem fogadjuk el, erről mi nem hallgathatunk.

Hölgyeim és uraim!

A Mikó kollégium története az itt élő emberek múltja és történelme. A több mint száz esztendő alatt sorsok és életek bontakoztak ki, innen indultak el magukban hordva a legnemesebb erdélyi eszmeiséget és értékeket. Ha valaki megkérdezhetné a Jánosokat, Katalinokat, Attilákat és Tamásokat, azokat a nőket és férfiakat, akik a Mikó kollégiumban, vagy akár Erdély más nagynevű és jó hírű iskoláiba jártak arról, hogy ki ennek, ezeknek az épületeknek, ennek az anyagi és szellemi vagyonnak a jogos tulajdonosa, akkor biztosan azt a választ kapná, hogy az egyház, a történelmi magyar egyházak valamelyike, áttételesen az erdélyi magyar nemzeti közösség. Mert ma, amikor ettől ingatlantól akarják ismét megfosztani az egyházat, akkor nem csak egy épület újraállamosítására készülnek, de a szellemi vagyonunkat is veszélyeztetik. Szépapáink, ükapáink, dédapáink, nagyapáink és apáink azért dolgoztak ezen a földön, hogy otthont építsenek, értéket teremtsenek, nyomot hagyjanak maguk mögött. És vannak akiknek a foga a máséra fáj, akik a rablást tekintik hőstettnek. Most nem csak a múltunktól akarnak megfosztani bennünket, hanem a jövőnktől is. Ők a történelem elrablói, de ezzel sem elégednek meg. Ma a közösség múltja és jövője forog kockán. Azért vagyunk ma itt, és azért vannak még százezrek és milliók mellettünk, mert féltjük a közösség múltját és féltjük a közösség jövőjét. Látjuk, ahogy visszatér a sötétség és lopakodva mindenre rátelepszik.

(…)

Tisztelt Sepsiszentgyörgyiek, háromszékiek, szekelyföldiek, középerdélyiek, szilágyságiak és partiumból érkezettek, tisztelt magyarországi barátaink, kedves román honfitársaink!

23 év alatt sikerült visszaszereznünk a közösség egykori vagyonának egy részét. Több mint nyolcszázezer hektár közbirtokossági erdőt, de a Csíki Magánjavak hatalmas birtokai még nem kerültek vissza jogos tulajdonosukhoz. Az egyházaink kínkeservesen visszakaptak 1028 ingatlant, de több száz ingatlan sorsa még mindig bizonytalan. És mégis 2012-ben a visszaállamosítás kísértete járja be Erdélyt, Romániát.

Az Európai Emberjogi Bíróság az ország számára jövő esztendő elejéig adott határidőt, hogy rendezze a kommunista rezsim alatt elkobzott tulajdon helyzetét. Sokan vannak, akik a visszaszolgáltatás teljes leállításában és a kárpótlás minimalizálásában keresik a megoldást.

Mi ezt nem tudjuk elfogadni! Mi ezt nem fogjuk engedni! A mi közös erőnkre, vasakaratunkra, elkötelezettségünkre és közösségi összefogásra lesz szükség! Együtt képesek leszünk megállítani a lopakodó visszarendeződést! Csak együtt leszünk erre képesek.

Mai tiltakozásunk üzenete eljut nemcsak Bukarestbe, de Budapestre is, Brüsszelbe is, Washingtonba is. Segítségül hívunk minden olyan embert és intézményt, aki és amely hisz az alapvető jogokban, hisz a nemzeti közösségek értékteremtő létében és azt akarja, hogy az igazságosság uralkodjon és ne kerekedhessen felül a jogfosztó igazságtalanság!

(…)

És azt ígérjük, hogy igazunkért ki fogunk állni, szólni fogunk és cselekedni! Ma is, az igazság napján, a mi igazságunk napján, és holnap is, holnapután is, minden egyes alkalommal! 

(RMDSZ)