Emberek hangja és kövek hangja

Magyar szóval, fiatalos nyüzsgéssel és lendülettel telt meg ismét a dévai vár a hagyományos unitárius éves zarándoklaton. Aligha bánták meg, hogy hajnalban keltek fel, hogy Székelyföldről, Kolozsvárról vagy Erdély egyéb tájairól indulva, idejében érkezzenek meg Dévára leróni kegyeletüket, és szellemileg-lelkileg feltöltődjenek Dávid Ferenc egyházalapító várbéli sírjánál – valamennyien felemelően szépséges ünnepségen vettek részt. November elején ugyanis Dévára vezet minden út a magyar unitáriusok számára. A gyülekező a vár előtti téren volt, ahonnan Kovács István püspök áldását követően legtöbben gyalog indultak fel a várba, az idősebbek pedig a vársiklót választották.

Követni a prófétákat

Jeruzsálem nem követte prófétáját, Jézus is megsiratta a szent várost emiatt. Másfél évezreddel később Erdély sem követte mesterét, Dávid Ferencet Déva vára hideg falai közé száműzték – vont merész párhuzamot ünnepi beszédében dr. Koppándi Botond teológiai tanár és Tatár Ágnes Tekla ürmösi lelkésznő. A dévai vár kövei voltak a nagy reformátor prédikáinak utolsó tanúi. Dávid Ferencet be lehetett zárni a várban, szellemét és üzenetét azonban nem lehetett elpusztítani. Ha az emberek elhallgatnak, akkor a kövek szólalnak meg helyettük. Ne hagyjuk, hogy a kövek szólaljanak meg helyettünk, a hit üzenetét a hívek kell, hogy továbbvigyék, hangsúlyozta felszólalásában a kolozsvári teológiai professzor. Magas Déva vára templom és temető az unitáriusok számára. Temető, mert itt nyugszik az egyházalapító Dávid Ferenc, és templom, mert évről évre imákkal töltik meg. A hívek visszatérő imája és a kövek csendes szava egyaránt az egyházalapító örökségét hordozzák. Dr. Koppándi Botond hazajárónak számít, öccse, Zoltán ugyanis húsz évig szolgált a Hunyad megyei szórványban, előbb a Zsil-völgyi Lupényban, majd Déván, az önálló dévai unitárius szórvány-egyházközség és zarándokközpont megalakulása az ő nevéhez fűződik.

Összetartó kapocs

Az erdélyi unitárius magyarok nem bízták a kövekre a hit továbbadását, a történelmi viharok ellenére Dávid Ferenc vértanúsága után több, mint négy évszázaddal is követik tanításait, minden november elején elzarándokolnak a dévai várba, hogy lélekben közelebb kerüljenek az egyházalapító szellemiségéhez, és feltöltődjenek reménnyel és bizalommal, az összetartás ugyanis erős hitet ad, jegyezte meg Kovács István püspök. Ferenczi István nem unitáriusként szólalt az egybegyűltekhez, hanem politikusként, a Hunyad megyei RMDSZ frissen megválasztott elnökeként, azt üzenve, milyen nagyszerű érzés a szórványban élőknek ennyi jó magyar embert együtt látni a történelmi jelentőségű dévai várban. Arra is felszólította az egybegyűlteket, hogy itthon, Erdélyben tervezzenek és építsenek jövőt. Ilkei Lóránd fiatal helyi lelkész megköszönte a zarándokoknak, hogy idén is eljöttek Dévára, holott az idő nem volt kimondottan kedvező.

A hagyományoknak megfelelően az istentisztelet és az ünnepi beszédek után a kolozsvári protestáns teológia unitárius kara hallgatóinak várjátéka következett, majd Dávid Ferenc várbéli sírjának megkoszorúzásával ért véget a szabadtéri ünnepség. Ezután a lelkiekben feltöltött zarándokok a városban lévő unitárius szórványközponthoz és az azzal szemben lévő Melite református közösségi házba mentek, ahol szeretetvendégség fogadta őket.