Emlékek, melyek otthonná teszik az iskolát, a szülőföldet

Meghitt ünnepségen nagykorúsították a hétvégén a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum idei végzőseit. 

– Az immár harmadízben megszervezett szalagavató egyike a legszebb és legméltóságteljesebb ünnepeinknek. Már az első alkalommal jó érzés volt megtapasztalni azt, hogy a diákok mennyire érzik ennek a rendezvénynek a lényegét, mennyire tudatában vannak a pillanat felemelő voltának. Ezért örömmel nyugtázzuk, hogy az Erdélyben kevésbé, de a Partiumban és Magyarországon komoly hagyománnyal rendelkező szalagavató ünnepséget sikerült Déván is meghonosítanunk – fogalmazott még az eseményt megelőző pillanatokban Balogh-Botár Csaba, a tanintézmény aligazgatója, a dévai szalagavatók kezdeményezője. 

A diákok nagykorúsítását jelképező ünnepség valóban évről-évre meghittebb, felemelőbb pillanatokkal ajándékozza meg a végzősöket, tanárokat, szülőket. A szervezést elvállaló tizenegyedikesek ezúttal is mindent elkövettek, hogy idén is így legyen. A gyönyörűen feldíszített aula, az alkalomhoz illő zenei aláfestés már önmagában ünnepi hangulatot sugallt, amit csak fokozott a végzősök, szintén ünnepi díszben való felvonulása. Kocsis Attila iskolaigazgató megnyugvással tekintett végig a háromosztálynyi diákseregen, akiknek többségük már itt cseperedett fel az iskolában, itt serdültek fiatallá, itt bontogatták szárnyukat. – Ezek az évek, és a mai ünnepség is olyan apró emlékekké válnak, melyek beépülnek a tudatunkba, s ezek teszik azt, hogy most is, évek múltán is, egyre inkább otthon érezzétek magatokat ebben az iskolában, városban, a szülőföldötökön – fordult diákjaihoz az iskolaigazgató.

A maguk során, a végzősök is felelevenítették a számukra kitörölhetetlen iskolai emlékeket. Azokat az első középiskolai napokat, amikor még a különböző vidékekről, városokból érkező diákok kis csoportokba verődve, bizalmatlanul méregették egymást. – Idővel e bizalmatlanság oldódni kezdett, s négy év alatt olyan közösséggé váltunk, melyben mindenki megtalálta a helyét: lettek jótevők, tudósok, vidámságot sugárzó bohócok, de mindenki igyekezett a legjobbat nyújtani. Ebben nagy segítséget nyújtottak a tanáraink, osztályfőnökünk, akiknek sok-sok köszönet és hála – fogalmazott, osztálytársai nevében, a matematika-informatika osztály végzőse, Szabó Tímea. Hasonló gondolatokkal fordult tanáraihoz, a szülőkhöz a turizmus osztály képviseletében Kásler Lídia és a nyomdász-szakosztály nevében felszólaló Haboczki Denisa. Utóbbi külön háláját fejezte ki azért, hogy bár összesen négyen maradtak az osztályukban, az iskola vezetősége, tanári kara, Orbán Juliánna osztályfőnöknő bízott bennük, és önkéntes munkát vállalva a végsőkig kitartott e nehezen induló és haladó osztály mellett.

Az osztályfőnökök: Mészáros Enikő, Heius Ágnes és Orbán Juliánna nem szólaltak fel az ünnepségen, de gondoskodó szeretetük ott sugárzott most is a szemükben és abban a kedves mozdulatban, mellyel feltűzték diákjaik felöltőjére, ruhájára a nagykorúsítást jelképező szalagot. A végzős Segărceanu Radu Marian saját költésű verse, illetve a Lengyel Izabella tanárnő vezetésével előadott dalok csak tovább fokozták a már könnyeket előcsalogató meghatottságot, melyet aztán a  diákok kedves fotó-összeállítása és rövidke filmje, illetve Domokos Róbert szintén saját költésű, gitárkísérettel előadott dala oldott egy cseppet.

Az est fénypontja persze a Molnár Noémi tanárnő által koreografált táncbemutató volt, melyen a végzősök estélyi ruhában csillogtathatták meg magukat, szüleik, tanáraik gyönyörűségére. És nem maradhatott el az immár szintén hagyományszámba menő lampioneregetés sem, mely idén luftbalonos változatban zárta az iskolaközösség számára emlékezetes ünnepséget.