Erdély elveszett kincse – Megmenthető még a parajdi sóbánya?

Hazai és nemzetközi hidrogeológusok vitatták meg a parajdi sóbányában bekövetkezett májusi katasztrófa következményeit és a lehetséges megoldásokat október 28-án az MCC kolozsvári központjában. A kerekasztal-beszélgetésen szakértői értékelés hangzott el a bánya jelenlegi állapotáról és jövőbeli kilátásairól. 

A parajdi sóbányát – Közép-Európa legnagyobb, több kilométer mélységű, összefüggő sótelepét – idén májusban árasztotta el a megduzzadt Korond-patak. Az árvíz a teljes bányarendszert elöntötte, leállt a sókitermelés és a turizmus, mintegy 130 dolgozót evakuáltak. A bányászat és az idegenforgalom egyaránt összeomlott, ezzel a helyi közösség két fő gazdasági pillére is megszűnt működni. A parajdi helyzetről és hasonló esetekről Gerhard Winters, Serfőző Antal és dr. Szűcs Péter hidrogeológusok osztották meg szakértői véleményüket Dana Coțovanu újságíró moderálásával. 

Az EU szakértői csapatot küldött a helyszínre 

Gerhard Winters holland hidrogeológus, a sóbánya ökológiai válságának felmérésén dolgozó EU-s csapat tagja elmondta, a brüsszeli szakértői iroda a Romániából érkező segélykérésre napokon belül reagált, június elején már a helyszínen dolgozott a nyolcfős nemzetközi csapat. Kiemelte a helyi szakemberekből összeállt csapat munkájának jelentőségét, akik éjjel-nappal dolgoztak, amíg az EU-s csapat ideért. A nemzetközi szakértők friss perspektívát hoztak, segítettek kibogozni a bonyolult szálakat. 

Gerhard Winters hangsúlyozta, hogy a katasztrófa nem pusztán természeti eredetű, hanem rendszerszintű problémák eredménye is volt: a bányaterületek sérülékenyek, az extrém időjárási események pedig egyre gyakoribbak. Az árvíz napok alatt teljesen elárasztotta a bányát, naponta több ezer tonna só került a vízbe, ami súlyos környezeti kockázatokat jelent: a szennyezett víz 40 ezer ember ivóvízellátását és a mezőgazdaságot is veszélyezteti. A sóbánya elárasztása dominószerű összeomlást indított el, a turizmus és a térség gazdasága is súlyos veszteséget szenvedett. A bányában jelenleg 4-5 millió köbméter sós víz állhat, beszakadás esetén pedig a Maroson keresztül a sós oldat eljuthat a Tiszán át a Dunába is. 

A folyamatos megfigyelés és a vízáramlás stabilizálása a legfontosabb  

Dr. Szűcs Péter hidrogeológus, a Miskolci Egyetem rektorhelyettese egy hasonló esetet, az aknaszlatinai sóbánya példáját idézte fel. Ott is a felszíni vizek beáramlása okozott fokozatos oldódást, majd beomlást, ami mára egész településeket veszélyeztet. A szakember szerint a legfontosabb a folyamatos megfigyelés és a vízmozgások pontos nyomon követése. Elmondta, a Miskolci Egyetemen fejlesztett autonóm robot segítségével feltérképezhetők az elárasztott bányaterek – ezt a technológiát Parajdon is alkalmazni lehetne. 

Serfőző Antal hidrogeológus szerint a jelenlegi állapot az évtizedes kutatási hiányosságok következménye. Már 2022-ben és 2023-ban is történtek vízbetörések, de a részletes földtani és geofizikai vizsgálatok elmaradtak. Az idei katasztrófát valószínűleg el lehetett volna kerülni, ha idejében lezajlanak a szükséges vizsgálatok. „Nagyon szerencsés helyzet, hogy nem omlott be a bánya” – véli Serfőző Antal. A hidrogeológus rámutatott: rengeteg munka van még, hiszen pótolni kellene az elmúlt évek kutatási hiányait. 

A beszélgetés résztvevői hangsúlyozták, a katasztrófa elkerülésének elengedhetetlen lépése az édesvíz beáramlásának teljes megállítása. A bent lévő víz hamar telítetté vált, így nem oldhat fel több sót, kivéve, ha ki- és beáramlik a friss víz. A szakértők a Korond-patak teljes elterelésében látnák a megoldást. 

Megoldások és jövőkép – felértékelődhetnek a Sóvidék adottságai

A jövőre nézve a szakértők egyetértettek abban, hogy a sókitermelés a vízszint alatti szakaszokon nem folytatható, a turizmus viszont – ha sikerül stabilizálni a helyzetet – újraéleszthető lehet. A jelenlegi bánya mellett pedig a Sóvidéken megvannak a lehetőségek és természeti adottságok további kitermelés vagy turisztikai helyszínek nyitására. 

A résztvevők szerint a helyreállítás hosszú éveket vehet igénybe, de kulcsfontosságú, hogy a lakosság és a szakma közötti kommunikáció nyílt és érthető maradjon. A civilek leginkább azzal segíthetnek, ha fenntartják az érdeklődést a probléma iránt, és támogatják a tudományos alapú döntéshozatalt. 

„Elengedhetetlen, hogy nyíltan beszélgessünk napjaink fontos társadalmi kérdéseiről, az MCC központjaiban pedig megteremtjük a lehetőséget arra, hogy tapasztalt szakértőkkel együtt vizsgáljuk meg ezeket a témákat” – fejtette ki Talpas Botond, az MCC erdélyi tevékenységért felelős igazgatója. Példaként a Verespatak-ügy elemzését említette, amelyről szintén a kolozsvári MCC-központban beszélgettek a folyamat kulcsszereplői. 

Az MCC eseményei ingyenesek, és minden korosztály számára nyitottak Erdély-szerte 10 városban. A rendezvényekről az intézmény Facebook-oldalán és honlapján értesülhetnek az érdeklődők.