Erőt meríteni a múltból

További fotókat a jobb felső sarokban található  ikonra kattintva, a mellékelt képgalériában tekinthetnek meg! 

***

Rendkívül visszafogott, csendes ünneplésre került sor ma délután Aradon a Szabadság-szobornál, hisz a hivatalos magyar-román-uniós zászlókon kívül egyetlen piros-fehér-zöld sem lobogott a szokatlanul csípős márciusi szélben.

S habár prefektúra, megyei önkormányzat, polgármesteri hivatal is képviseltette magát, a román tisztségviselők a jelek szerint semmit sem akartak reszkírozni akár egyetlen saját gondolattal sem, mert csak felolvasták az államfő és a kormányfő üzeneteit. Adrian Ţolea megyei alelnök Traian Băsescu államfő üzenetét, míg Călin Bibarţ prefektus – aki mellett ott állt Horváth Levente és Radu Stoian alprefektus is – Emil Boc miniszterelnökét. De elhangzott László Lajos tolmácsolásában Bajnai Gordon magyar miniszterelnök ünnepi beszéde is.

Király András megyei elnök, államtitkár ünnepi beszéde viszont már magvas mondanivalóval melengette a körülbelül háromszáz résztvevő szívét.

–  Felemelő érzés itt, Aradon, a Szabadság-szobor mellett együtt emlékezni és ünnepelni, mert a Szobor nem csak a mártírtábornokoknak állít emléket, hanem az egyetemes szabadságnak és az egész forradalomnak, az eszméknek is. A kezdetet, a mindent elsöprő lendületet, a bilincseit lerázó Ébredő szabadság jelképezi. Általában minden megmozdulásra, tehát a forradalmakra is jellemző a kezdeti lelkesedést követő fásultság. De 1848 márciusára – a magyar kikeletre – nem ez volt a jellemző. A lendület kitartott, ennek az allegorikus szoboralakjai az Áldozatkészség és a Harckészség – mondta az elnök, majd kitért a magyarság által a Kárpát-medencében átélt forradalmakra is, de figyelmeztetett, hogy habár 1989 után, a kommunista rendszer bukásával nagy reményeket szőtt a magyarság, „kezdetben sokan voltunk, de idővel sajnos csökkent a lelkesedés is”.

Király András megemlítette az érdekvédelmi szervezet által elért helyi és országos eredményeket, majd felhívta a figyelmet: „Ahhoz, hogy célhoz érjünk az kell, hogy soha ne feledjük a márciusi ifjak, a forradalmárok lelkesedését, kitartását, vagy akár az 1989-es változást követő időszak tanulságait”.

Ünnepi beszédét így zárta: „Követendő céljaink vannak, de ezeket csak úgy tudjuk elérni, ha együtt haladunk. Ezt üzeni nekünk mindenkor Március 15-e. Mert mit is kívánt akkor a magyar nemzet? Békét, szabadságot és egyetértést! Ha mindezeket – a békét, szabadságot, egyetértést megőrizzük, akkor meghallgatásra talál majd Kölcsey fohásza is: „Isten, áldd meg a magyart, jókedvvel, bőséggel!”

Ezt követően az emlékezés koszorúit helyezte, el, többek között, a megyei szervezet nevében Király András, Faragó Péter képviselő és Bognár Levente alpolgármester, a prefektus és két alprefektus, a megyei önkormányzat, a polgármesteri hivatal (Geanina Pistru és Bognár Levente alpolgármesterek), a Szabadság-szobor Egyesület (Cziszter Kálmán), a történelmi egyházak képviselői, a Máltai Szeretetszolgálat (Farkas Viktória), a Csiky Gergely Iskolacsoport (Juhász Béla), az RMGE, számos magyarlakta település polgármesteri hivatala, RMDSZ-szervezetei.