Fáklyás felvonulással ünnepeltek a lugosiak

Mint mindenhol, ahol magyarok élnek, Lugoson is megünnepeltük a 167 éve március 15-én kitört forradalom és szabadságharc évfordulóját. A magyarság talán legnagyobb ünnepe idén vasárnapra esett, az időjárás is kedvező volt, ezért az előző évekhez képest több magyar volt kíváncsi az ünnepi megemlékezésre.

Hagyományosan először az Eftimie Murgu-szobrot koszorúztuk meg, itt még csak huszonketten voltunk, Kiss Mihály ny. történelemtanár is rövidre fogta a mondanivalóját. A biztosításunkra kirendelt rendőrök és csendőrök meglepetésemre La mulţi ani!-al köszöntöttek bennünket.

A következő helyszín a lugosi református templom volt, ahol színvonalas műsor, az alkalomhoz illő versek és énekek, valamint ökumenikus istentisztelet fogadta az ünneplőket. A művészi szempontból rendkívül színvonalas műsor sikere elsősorban a lelkész házaspár, valamint a két egyház és a gyerekek énekkarának az érdeme. Az alkalomhoz illő témájú igehirdetés során felváltva Dumitresc Mihai Titi plébános és Gáll Zoltán tiszteletes jeleskedtek, mindegyikük a saját szemszögéből közelítette meg a lényeget, ami 1848-ban is, ma is ugyanaz. Az összefogás társadalmi hovatartozástól, rangtól és anyagi háttértől függetlenül, órák, napok alatt hazaszerető nemzetté kovácsolta a magyarságot. Istenben való hittel és szeretettel, szembe mert szállni a többszörös túlerőt képviselő nagyhatalmakkal. Ez az üzenete a mai magyarság részére is 1848-nak, mivel a körülmények, a fegyveres fenyegetettséget leszámítva, majdnem ugyanazok. Az összefogás hiánya, kicsinyes, széthúzást gerjesztő viták, a pénz uralma a felebaráti szeretet helyett – ezek mind részei voltak a reformkornak is. Ma pedig veszélyeztetik nyelvünk, értékeink és nemzetünk megmaradását itt, a Kárpát-Medencében és mindenütt a nagyvilágban, ahol még magyarok élnek.

A himnuszok eléneklése után, karhatalmi felvezetéssel, zászlós, fáklyás felvonulás indult koszorúzni a római katolikus temetőbe. A fáklyák fénye, az ünneplőket körülvevő patinás temetői környezet emelkedett hangulatot biztosítottak a rendezvény számára. A megemlékező beszédet Langó Ferenc Attila mondta el a Szende Béla, egykori honvéd ezredes hadügyminiszter és családja maradványait őrző kriptánál.  Következett a honvéd ezredes, valamint a Jancsó Sándor honvéd főhadnagy földi maradványait őrző sír megkoszorúzása. A méltatások elhangzása után a papok és a jelenlevők imádkoztak a hősök lelki üdvéért, majd közös énekléssel zárult az ünnepi megemlékezések sorozata.

Jó volt újból együtt lenni!

L.F.A.