Falakat bontogattak

Ha Ft. Czeglédi Ferenc plébános valamilyen oknál fogva nem tud eleget tenni a meghívásnak, akkor a pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület (KLKE) által a Zágoni Iskola épületében péntek estére összehívott helyi civilszervezetek találkozója, ha nem is unalomba fojtva, de csendes mederben folydogálva zajlik és végződik.

Így azonban a plébános, mivel „szerencsére” megkésve érkezett, és addig lezajlott az apró véleménymorzsázás, szókimondó, a problémák gyökerére tapintó hozzászólásával alaposan rátüzelt a lankadó hangulatra, így senki nem mondhatta, hogy fölöslegesen jött el a megbeszélésre. Aki pedig ilyen-olyan oknál fogva nem tudott jelen lenni, elszalasztott egy mérföldkövet, s csak sajnálhatja távollétét, hisz Pécskán Nagy István vendéglátó, a KLKE elnökének emlékezete szerint ilyen civilszervezeti találkozó 2005 óta nem volt. Egyébként a rendezvény apropóját az szolgáltatta, hogy a polgármesteri hivatal a Zágoni Iskola épületében adott irodahelyiséget és egy nagyobb termet a programok lebonyolítására a KLKE-nek. Az irodahelyiséget már felújították, a fűtés is megoldódott, a nagyterem tatarozása csak ezt követően várható, s Antal Péter polgármester megígérte, még idén nekilátnak a legfontosabbnak, a tető javításának.

Visszatérve a pécskai civilszervezetek találkozójára, a hallottak-látottak alapján épp ideje volt feléleszteni a kezdeményezést, amelyet megtisztelt Antal Péter polgármester, a meghívott civilszervezetek közül pedig képviseltette magát, többek között a római katolikus plébánia, a Kolping Család, a Búzavirág, az RMDSZ, az ipartestület, az M-Kidsz, a gazdakör, s alkalmuk volt, legalábbis első körben helyzetfelmérés szintjén, megbeszélni, milyen irányba mozduljanak el.

Az első, felvetett kérdések egyike arról szólt, hogy milyen rendezvényeket kellene szervezni Pécskán a magyarság számára, amely sok embert megmozgatna. Bartok András, a Búzavirág Egyesület elnöke vetette fel, hogy ideje lenne közös célt megjelölni, mert sokszor, sok mindenről beszélgettek már, ám konkrétumok nem születtek belőle. Javasolta, szervezzenek közösen pécskai magyar bált, ezt támogatta Kocsik Imre RMDSZ-elnök, Nagy István és Süli Erzsébet is, Kovács Márton viszont  majálisra tett javaslatot, amelyet a Kiserdőben lehetne szervezni. A majálissal kapcsolatban elhangzott, hogy az ötlet jó, májusban viszont Városnapok vannak, júniusban Templombúcsú, s ez már túl sűrű program a helyi magyarságnak.

Döntés egyelőre nem született, Czeglédi plébános viszont rányomta ujját a pécskai magyarság néhány égető problémájára, s ezzel a beszélgetés a magyarság fogyása, a magyarságtudat ápolása, a közösség aktivitása irányába terelődött. Feltette a retorikus kérdést, hogy „a magyarság jövőjéről beszélnek, de mi a magyarság jövője?”. Úgy vélte, a civilek nem fogják össze a pécskai magyarságot, s a Templombúcsú az egyetlen, ahol nagyobb számban részt vesznek a magyarok.

– Ha már összegyűltünk, beszéljünk konkrétumokról. A Búzavirág hiába dolgozik, mert előadásaira csak pár néző kíváncsi. Pécskán 150-200 néző egy előadáson nevetséges, hisz több mint háromezer magyar él a városban. A magyar gyerekek románba járnak, s nem az a baj, hogy románba, hanem hogy nem ápolják magyarságukat. Ki tud, például, a temetőben lévő honvéd sírról? Minden szinten közömbösség tapasztalható, s ha elfelejtjük múltunkat, mit akarunk a jövőtől? – kérdezte a hallgatóságot.

Czeglédi plébános szerint egy magyar házra lenne szükség, a civilszervezetek összefogva dolgozzanak, ne klikkekben. A házzal, a mások által is hiányolt tájházzal kapcsolatban Bölöni György emlékeztetett a tornyai Pro-Pir-Kult Egyesületre, amelynek két lelke, Tóth Piroska és Suttyák András tájházat alakított ki, a pécskai városnapokra, Új Kenyér Ünnepére, kiállításokra régi paraszti eszközöket hoznak el, de hány pécskai magyar viszi el gyermekét, hogy megmutassa neki, például, a rokkát?

A résztvevők számtalan negatív példát hoztak fel a magyarságtudat mellőzésére, elfelejtésére, az elfásulásra, az érdektelenségre, s ezen szeretnének változtatni. Kérdés persze, lesz-e összefogás a civilszervezetek között, vagy továbbra is mindegyik a maga külön útját járja. Az viszont mindenképpen jó hír volt, hogy Antal Péter kijelentette, a Zágoni Iskola  épülete magyar kulturális központnak biztosít helyet. Cél most, hogy az épület rendeltetését a kormány megváltoztassa – oktatás évek óta nem folyik benne –, s a Búzavirág és a KLKE után a többi magyar civilszervezet is itt találjon helyet magának, itt szervezzenek közösen programokat.