Falunap, nemzetiségi találkozó egy füst alatt

Ha valaki az idei tornyai falunapra és nemzetiségi találkozóra gondol majd vissza, az első, ami eszébe jut, az iszonyú hőség: félelmetesen meleg volt szombaton is, vasárnap is. 

És a műsorok színhelyén, a szerb templom melletti füves térségen felállított színpad előtt felsorakoztatott székekre szintén sütött a nap – de hát ez már nem a szervezőkön múlott, akik igyekeztek a kétnapos rendezvényen a lehető legjobb hangulatot megteremteni, és ez sikerült is.

2008-ban indult el a helyi Pro Pir Kult Egyesülettől, Tóth Piroska elnöktől a tornyai nemzetiségi nap megszervezésének ötlete – idei tehát már az ötödik ilyen rendezvény volt. Tornya több nemzetiség által lakott, románok, magyarok, szerbek, romák élnek ma is a folyamatosan csökkenő lélekszámú határ menti, Pécska városhoz tartozó faluban, amelynek magyar és szerb lakói fokozott ütemben fogynak. A nemzetiségek találkozója tehát részben a helyiekre alapozott, de más nemzetiségiek kultúrájával, táncaival, dalaival is meg akarta ismertetni az ilyen alkalomra nemcsak helyiekből álló közönséget, és persze a többi nemzetiséget.

Az eredeti elképzeléshez aztán betársult a Pécska Városi Tanács, amely „egy füst alatt” megrendezte a falunapot is. A kétnapos ünnepség tehát falunap (a szombati) és a nemzetiségek találkozója (vasárnap) lett. Nem biztos, hogy okos ötlet volt – legfeljebb annyiban, hogy nem kell a hatalmas sátrat, amely kiállításoknak ad helyet és menedékül szolgál a tűző nap (vagy netalán az eső) elől, meg a színpadot kétszer felállítani.

Egyébként minden a meghirdetett program szerint zajlott. Az első napon a műsort Pécska szolgáltatta moderntánc-csoportjával, néptáncosaival, énekesével, a gyermekeknek volt sportvetélkedő. Vasárnap a helyiek és a vendégek (a tornyai óvodások és magyar hagyományőrzők, az aradi művészeti líceum kamarakórusa, tánccsoportjukkal a vingai bolgárok, a Tornyán először fellépő gáji szerbek, a majláthfalvi Százszorszép, a nagyiratosi Rozmaring, a gyoroki Pipacsok, a tornyai romák léptek fel, csak a Banat JA német táncosai nem tudtak eljönni. A műsort a jelenlévők színpompás felvonulása előzte meg, a fellépést követően a jókora bográcsokból megvendégelték a táncosokat és kísérőket, akik esetenként jókora utat tettek meg, hogy jelen lehessenek a nemzetiségi rendezvényen. Ajándékként egy-egy búzából font, román, magyar és szerb nemzeti színű szalagokkal átkötött koszorút (Enache Viruca munkája) és egy emléklapot kaptak. Szombaton és vasárnap természetesen nem hiányoztak a lacikonyha-üzemeltetők, bőven volt és fogyott a sör, üdítő. A nap „koronája” a magyarországi könnyűzene-énekes, Balázs Pali fellépése volt, majd akiknek még maradt energiájuk, részt vettek a színpad környékén megtartott, éjjel fél kettőig tartott utcabálon.

***

Tóth Piroska, a Pro Pir Kult Egyesület elnöke, az egész rendezvénysorozat ötletgazdája és (Suttyák Andrással együtt) fő szervezője a nap végén azt mondta: úgy érzi, az idei rendezvénnyel elértek a csúcsra, ezt így már nehéz folytatni, talán valami újat kellene kitalálni.

Az viszont biztos, hogy illendő megemlíteni a társszervező vagy a rendezvényt támogató Pécskai Kultúrotthont, a Communitas Alapítványt, és nem utolsósorban azokat a tornyaiakat, akik a főszervezők mellett évről évre kemény (önkéntes!) munkával és szponzorként segítenek be a rendezvény lebonyolításába – a Jaksics és Orgovics, a Somogyi, Takács és Köles családokat, akikre mindig lehet számítani. Némi meglepetés, hogy a Tornyáról már elkerült Ursu család is megkérdezte, miben segíthetne – és a felsorolásból, nem szándékosan, biztosan kimaradtak mások is.

A legfontosabb azonban, hogy az egyre kevesebb lélekszámú, vegyes lakosságú faluban minden esztendőben tartanak egy szép ünnepet. Reméljük, még sokáig.