Földrengés tényekben, számokban

Nemrégiben Törökország és Szíria határán szörnyű természeti katasztrófa pusztított – e cikk írásakor 44 ezer fölött van a halálos áldozatok száma, és feltételezhetően még növekedni fog.Romániában is két, aggasztó méretű rengést regisztráltak a múlt héten, ráadásul nem is igazán foldrengésnek kitett régióban. Egy-egy szenzációs törökországi mentés híre azóta is uralja a világsajtót, bár az idő múltával – minden csoda három napig tart – egyre inkább háttérbe szorul, mert újabb szenzációk jönnek. A mostani rettenetes katasztrófa kapcsán a régiek is felszínre kerülnek.  A görögországi Spártát i.e. 464-ben pusztította földrengés, a halottak száma elérte a 30 000-et. (A lakosság akkori számához viszonyítva az emberveszteséget a mai sokszorosának tekinthetjük.)A legtöbben Kínában vesztették életüket, az 1556-os saanhszi földrengés során több mint 830 000 ember halt meg.Európában a 16. századtól Olaszország területe szenvedte el a legtöbb földrengést, az 1908-as messinainál 83 000 lakos vesztette életét.A régi adatokat természetesen erős fenntartásokkal kell fogadni, mert távolról sem voltak a mai (szigorúbb, tudományosabb) követelményeknek megfelelő felmérések.***De hogyan lehet meghatározni, tudományosan, egy földrengés erejét? A nemzetközi gyakorlatban erre ma a Richter-skálát alkalmazzák – legalábbis a sajtóban legtöbbször ez jelenik meg.Charles Francis Richter (1900–1985) amerikai szeizmológus, egyetemi tanár 1935-ben tette közzé nevezetes 10 fokozatú skáláját. Elődje e tekintetben Giuseppe Mercalli (1850–1914) olasz vulkanológus, katolikus pap volt, aki 12 fokozatú skáláján a földrengések erősségét tapasztalati úton, a rengés okozta pusztításból vezeti le. De semmi sem olyan egyszerű, mint ahogy az első pillantásra látszik. Utóbb bebizonyosodott, hogy két látszólag „hasonló” magnitúdójú érték, például 5,4 és 6,4 között a kipattanó energiában kb. 32-szeres (!) különbséget takar. A Romániában az elmúlt héten mért két nagyobb földrengésben tapasztalt 0,2 fokos eltérés tehát a gyakorlatban komoly különbséget jelent.Bevezetése óta a legnagyobb erősségű földrengés a Richter-skála szerint 9,5-es volt: 1960. május 22-én Chilében pattant ki. A közelmúlt legerősebb földrengése 2004. december 26-án, a Szunda-árok északi része alatt, Szumátra (Indonézia) közelében pattant ki (9,3-as erősségű).A gyakorlatban pontatlanságai miatt már több évtizede nem a Richter-skálát alkalmazzák a szeizmológusok. Amerikában a Momentummagnitúdó-skálát (MMS), Európában pedig az Európai Makroszeizmikus Skálát (EMS) alkalmazzák. Ezeket a nagyközönség még alig (vagy egyáltalán nem) ismeri. Bár ne is kellene megismernie.A tények azonban vitathatatlanok: évente a Földön átlag 120 erős (6–6,9 közötti), 18 igen erős (7–7,9), egy nagyon erős (8–8,9) és 20 évente egy rendkívüli erejű (9–9,9) földrengés következik be. Hogy periodicitás (azaz kiszámítható ismétlődés) létezik-e, az a szakemberek között is vita tárgya. Hogy a földrengés az annak kitett földrajzi zónában (azokat ma már nagy biztonsággal meg lehet határozni) bekövetkezik, az biztos. Hogy mikor, azt ma még senki nem tudja.