Grandiózus táncműsor a Szegedi Szabadtéri Színpadon

Aki nem látta a Szegedi Szabadtéri Játékokon szombaton bemutatott lakodalmast, veheti túlzásnak a felcímbeli „grandiózus” jelzőt. Aki netán ott volt, az előtt nem kell mentegetőzni.

Magam láttam már egy-két-tizenkilenc táncműsort, méreteiben azonban egyik sem

Volt fogható a szegedihez. A világon vannak jobb együttesek is, mint amelyek felléptek a Tisza-parti városban, a szegedi műsor ennek dacára egyszerűen lenyűgöző.

Lenyűgöző, hogy száz-kétszáz (!) táncos van egyszerre a két szinten működő színpadon. (Ha a zárójelenetet nézzük, már három szintről beszélhetünk.) Elképesztő, hogy úgy másfélszáz (6–12 év körüli), gyermeklakodalmat bemutató gyerkőcöt lát a – minimum 3000-3500 – néző az impozáns kéttornyú szegedi dóm előtti hatalmas színpadon, s a gyerekek döntő többsége pontosan tudja, mit, mikor, hol kell tennie, és teszi is. Lélekmelegítő, hogy egyszerre, vagy egymás után magyar, román, szlovák, horvát, szerb táncosok viszik a néző elé lakodalmi szokásaikat – életüknek, kultúrájuknak egy részét –, és egy adott pillanatban egyazon (meg nem mondanám, milyen) zenére mindenki a maga sajátos lépéseivel járja a táncot. Méghozzá – ha nem is profi együttesről van szó – magas szinten.

A jó kétórás előadás után valaki megjegyezte: honnan tudtak ennyi (300? 400?) jó táncost összeszedni. Jó, a külföldieket, a nagy létszámú kassai szlovák, az eszéki horvát, a valamivel kisebb marosvásárhelyi román együttest (meg a deszki hagyományőrző, magyarországi, sőt Csongrád megyei kitűnően táncoló szerbeket) meghívták – de a többiek? Á, felelte valaki, a legnagyobb érdeme az előadásnak a műsor „kitalálása”, a rendezés, ennek a töméntelen táncosnak a mozgatása, összehangolása. És igaza volt: talán ez az igazi bravúr. A nézőnek (legalábbis az átlagosnak) pillanatig sem volt kételye, hogy minden úgy megy, mintha zsinóron húzták volna, semmi bizonytalankodás, semmi fennakadás – amit pedig sokkal kisebb tömegeket mozgató előadásokon is láthattunk már.

Pedig – lévén külföldiek a műsorban – nagyon hosszú próbaidőkre aligha nyílott lehetőség.

Ha jól tudom, a műsor tulajdonképpen a Novák család produkciója: a kitűnő koreográfus „öreg” Novák Ferencé, a fiatalabb Novák Péteré és Novák Eszteré. Nem tudom, kinek mennyi benne az érdeme, csak azt igen: egészében kiemelkedően jó ez a lakodalmas, amelyben a vőfély szövege amolyan ürügy vagy összekötő kapocs (helyenként a vers szempontjából jobban megoldott szöveget is el tudnék képzelni), de nemigen figyelünk a szövegre, amikor a remek táncokra figyelhetünk.

***

Az aradi nézők, a Nyugati Jelen munkatársai és olvasói Papp Attila nagyiratosi polgármester jóvoltából jutottak el a szegedi előadásra. Köszönet neki is a szép élményért.