Gyöngyvirágillatú világ

Tekintve, hogy Arad megyében az utóbbi néhány évben – főként anyaországi koreográfusok jóvoltából – a néptáncoktatás komoly minőségi fordulatot vett, a meglévők mellett jó pár új együttes is alakult. 

Az általuk végzett kitartó, lemondásokat követelő munkának a bemutatása, néhány táncosnak a megszólaltatása érdekében riportsorozatot indítunk, Néptáncosok emberközelből címmel. Sorozatunkban Arad megyéből olyan együttesek hétköznapjait kívánjuk bemutatni, amelyek kinőve az iskolai néptáncolás szintjét, eljutottak egy magasabb minőségi színvonalra.

Nem szakterületem a néptánc, de évek óta végignézve az Arad megyében, falunapok alkalmával megszervezett néptáncgálák műsorait, alacsony hibaszázalékkal rangsorolni tudnám a megyében működő néptánccsoportokat. Közülük a kisiratosi Gyöngyvirág mindenképp az élvonalba tartozik, noha nem anyaországi szakember, hanem az onnan hazatért, táncos-koreográfus, Mészár Klementina irányíja a Németh Csaba, Göcző Bettina, Gál Krisztián, Sallai Kinga, Németh Ernő, Verbőczki Kinga, Árvai István, Adler Adrián, Kiss Zsuzsa, Jerger Zsolt, Torma Tibor, Kása Roland, Szikszai Dalma, Torma Dorothy, Antăluţa Roxana, Antăluţ Petra-Elvira, illetve Hügel Ferenc alkotta csapatot.

Megfizethetetlen az elszakadás

Mészár Klementinával és az együttes néhány tagjával a legutóbbi Kisiratosi Táncház alkalmával sikerült elbeszélgetni. Amint elmondta, táncházat először az együttes fennállásának a X. évfordulóján szerveztek, majd hagyományápolás céljából a helybeli húsvéti szokásokat elevenítették fel táncház alkalmával. Az elmúlt szombati egy különleges alkalom, egy pályázat kapcsán történt, amelyiknek a támogatásával tavaly debreceni tánctáboron vehettek részt, viszonzásképpen, ezúttal a Húzós zenekar szolgáltatta a talpalávalót a Kisiratosi Táncházon. Ezúttal nem tartottak táncoktatást, de délelőtt volt egy hosszabb próbájuk 12–16 óra között. Hetente kétszer, pénteken és szombaton tartanak 3–3 órás próbát. Ha fellépés következik, az egész repertoárt felelevenítik. A előző pár hónap gyakorlatától eltérően – amikor szinte minden hétvégén felléptek –, ezúttal csendesebb napok következnek, ezért új táncot tanulhatnak. Eddig kalotaszegi, palatkai, román kalotaszegi, somogyi, dél-alföldi, rábaközi, legényesek, vajdaszentiványi, verbunkos, páros táncokat ismernek, tehát akár egész estet betöltő műsort is ki tudnak állítani. Talán egyetlen Arad megyei együttesben sem táncol olyan sok ügyes lábú fiú, mint náluk, ezért a verbunkosok, illetve a legényesek színvonalas bemutatása nagyban emeli az előadásaiknak a színvonalát, a sikerét. A Gyöngyvirág felívelő pályája 2005-ben indult, Mészár Klementinának az érkezésével, aki nyaranta Kisiratoson tartózkodott egy hétig. Olyankor délelőtt-délután próbát tartottak, majd nélküle két hétig gyakorolták a megtanult tánclépéseket. Falunapok előtt visszatért, átismételték a tanultakat, majd jött a fellépés. E gyakorlat 3 évig működött, ameddig Békéscsabán tanult. Miután ott végzett, következtek a hétvégi próbák, közben a Pro Ki Dor Egyesület közművelődési előadóként alkalmazta. Három éve folyamatosan néptáncot oktat a Békéscsabán tanultak, illetve a néptánc-táborokban elsajátított új koreográfiákra támaszodva. Nagy segítség számára, hogy a néptánc-táborban a csapat többi tagja is figyel, megtanulják a tánclépéseket, amelyeket közösen megbeszélnek, beiktatják a repertoárjukba, sőt másokat is megtanítják azokra. Most olyan szinten állnak, hogy új tagokat is hoztak, akiket az elmúlt hetekben betanítottak, bejárattak a 18 fősre bővült csapatba, amelyiknek egy kivételével, minden tagja kisiratosi.

Klementinát, vagyis ahogy a barátai hívják, Klemit nem a fizetés, hanem főképpen az itt kialakult, összeforrt baráti társaság motiválja a folyamatos munkára – e részhez érve, könnyekig elérzékenyült, mert a beszélgetésünk után néhány nappal, Németországba távozott 3 hónapi, idősgondozó munkára. Éppen ezért fájó szívvel gondolt a csapatától való elválásra. A Gyöngyvirág irányítását erre az időszakra Németh Csaba és Gözcő Bettina veszi át. A vezetés tulajdonképpen nincs meghatározva, mert itt egy olyan csapat jött létre, amelyiknek minden tagja ismeri a teendőit. Próbák egész nyáron, továbbra is folynak, mert mindnyájan tudják: a jelenlegi fejlettségi színvonaluk a folyamatos, kemény próbáknak tulajdonítható. A tréfás kérdésre, hogy a jól fizető németországi munka nem tartja-e ott sokáig, nevetve legyintett: a Gyöngyvirágtól való elszakadást nem lehetne megfizetni…

A néptáncból nem lehet kigyógyulni

A 22 éves Németh Csaba 11 éve táncol, 10 éve a Gyöngyvirágban, ahol akkor került lelki válságba, amikor a legényest kezdték tanulni. Úgy érezte, ez neki nem megy, abba kellene hagynia az egészet. Egy bizonyos idő után menni kezdett a legényes, visszatért az önbizalma, manapság már azt szereti a legjobban, mert az valódi kihívás. Elárulta a legényes betanulásának a titkát is: az könnyebben megy, ha egy archív felvételről próbálják, majd többször visszajátszva, minden elemet aprólékosan tanulmányoznak, mintha előadás közben próbálnák valakitől ellesni a bemutatott figurákat. Mindenképp ragaszkodnak a hagyományos tánclépések eltanulásához, begyakorlásához, a lehető legmagasabb szinten történő előadásához. Maga asztalosként dolgozik, a munkahelyén elnézik, ha tánctáborba kell mennie, vagy egy fellépés miatt elkérezkedik. Nem tekinti áldozatnak a próbákon, a fellépéseken való részvételt, olyankor azonban kissé fáradtabb, ha munkából jövet, a háromórás próbát végig kell táncolnia. Mindnyájan tökéletesen ismerik egy-egy tánc koreográfiáját, mégis biztonságosabb számukra, ha Klemi is velük járja. A tánc szeretete hozza el hetente kétszer próbálni, illetve viszi el minden fellépésre. Ez egy olyan betegség, amiből nem lehet kigyógyulni.

Élete létfontosságú eleme a tánc

Gáll Krisztián – a 17 éve dacára – az együttes virtuóz szólótáncosának számít, akinek a magasra felugorva, forgással színesített szólótáncait több tucatszor megpróbáltam megörökíteni, csakhogy a gyors mozgás miatt a fotók rendszeresen elmosódtak, ezért feladtam. Beismertem: Krisztián szólótáncát nem lehet lefotózni. Kérdésemre, hogy nagyobb felelősség-e magában szólótáncot járni a közös táncnál, érdekesen érvelt. Szerinte, aki komolyan veszi a táncot, az egyforma felelősségérzettel adja elő egyedül is, csapatban is. A csapatban ugyanis kitűnnek a gyengébb táncosok, ezért minden tagjának maximális összpontosítással, odaadással kell előadnia a tanult koreográfiát. Az autentikus néptáncnak, így a szólótáncnak is az a lényege, hogy újraalkossák a már meglévő, archív, hagyományőrző táncosoknak a mozdulatait, amelyeket úgy kell színpadra vinni, hogy táncos, néző számára egyaránt élvezhető legyen. Ha a táncos nem élvezi a betanult mozdulatokat, azt a néző is megérzi. A koreográfiát mindig azzal a büszkeséggel kell előadni, ahogyan azt a hagyományőrző táncos archív felvételén látta. Mert nem csak a lábak mozgását, az arckifejezést is tanulmányozni kell. A csillogó szemmel, mosolyogva, tökéletesen előadott tánc mindig sikerre számíthat. A néptánccal 6 évvel ezelőtt barátkozott meg, amikor először jött el a próbára. Maga sem tudja pontosan megmagyarázni az okát, de egyszerűen itt ragadt. Úgy érezte, ezt kell tennie, mert a közösség befogadó, itt csak jót lehet tanulni. Tulajdonképpen minden a zenéhez köti, hiszen hobbi szinten is zenét, főként népzenét hallgat.

Az eltelt időszakban elsajátított tudásanyag, a néptánc iránti kíváncsiság hosszú távú terveket szült benne: miután a Csiky Gergely Főgimnáziumban leérettségizik, szeretne hivatásos táncos lenni valamelyik hazai vagy anyaországi profi néptáncegyüttesben. Tudja, oda felvételizni kell, de vállalja a próbát, mert életének létfontosságú elemévé vált a tánc, a mozgáskultúrában történő kifejezésmód.

Békességben, egyetértésben, folytatni

Göcző Bettina egyetemista 9 évvel ezelőtt került a csapatba, ő is egy csapásra itt ragadt, noha mostanában az egyetem mellett nem könnyű a próbákra hazaérni. Mivel a párjával, Gáll Krisztiánnal jól összeszokott, vele együtt hivatásos táncosként szeretné folytatni. Őt is a társaság megtartó ereje köti ide, mióta azonban Klementina vette át az irányítást, a tapasztalt minőségi fejlődés tette igazán értékessé számára is a néptáncot. Miután Klementina ideiglenesen Németországba távozik, az együttes irányítását Németh Csabával együtt veszik át. Szerencsére, az együttesben megtanultak egymásra hallgatni, aki jobban el tudja mondani a tánclépéseket, az magyarázza, a többi követi és gyakorolja. Nem tagadja, voltak válságos pillanatok is a csapat életében, amikor nézeteltérés ütötte fel a fejét, de végül mindnyájan megértették: a közösen létrehozott kincset nem szabad sutba vetni, azzal mindnyájan csak veszíthetnének, ezért mindenki számára legjobb megoldás, békességben, egyetértésben folytatni.

Kisiratos varázsa

Németh Anikó művelődési előadó, a két kultúrotthon vezetője tulajdonképpen a pihenőszabadságát töltötte, ami azonban nem jelenti, hogy a táncház rendezvényéről hiányozzék. Tagja a Rónasági Citerazenekarnak, a Szalbek Vegyes Kórusnak, de szinte minden közművelődési rendezvény szervezésében oroszlánrészt vállal. Amint nevetve bevallotta, e „sorsot” a férjével úgy tudta elfogadtatni, hogy őt is bevonta mindenbe: ő is énekel, ha szükséges, táncol, de a Táncház rendezvényén is jelen volt. Mindez csak úgy működhet, ha az egész család, a férje, a fiai is részt vesznek benne. Jól emlékszik a falubeli néptánc kezdeteire, amikor a rendszerváltás előtt, de utána is egy darabig Benedek Sándor tanár úr foglalkozott a közművelődéssel, a néptánccal is. Az mindig a megye élvonalához tartozott, rendszeresen felléptek az akkori rendezvényeken. Nem véletlenül kapta meg két évvel ezelőtt a Kisiratos Díszpolgára kitüntetést. Csak suttogva árulta el, hogy összeállította a Tanár úr 60 évi közművelődési munkájának a gyűjteményét. Egy ideig maga is táncolt a helybeli néptáncegyüttesben, aminek nem volt neve. A Gyöngyvirág elnevezést néhai Engelharth Mária kisiratosi történelemtanár adta az akkori tánccsoportnak, amelyiknek 2001-ben, az I. Kisiratosi Falunapok házigazdájaként szüksége volt egy patinás névre. Akkor a VII. és VIII. osztályos tanulókból válogatta össze a tehetségesebbeket, közülük most is táncol Németh Csaba, Göcző Bettina és Torma Tibor. A felnőtt táncegyüttes utánpótlását a Napsugár és az Aranykalász gyermek néptáncegyüttesek biztosítják. Ami a helybeli közművelődést illeti, az egykori férfikórus 4 hölgytaggal kiegészülve, 16 főre bővülve, idén vette fel a Szalbek Kórus nevet, húsvétkor ünnepelte fennállásának a VI. évfordulóját, vezetője Halai János alpolgármester, karnagya Almási Gábor történelemtanár. A 14 tagú Rónasági, felnőtt citerazenekar novemberben lesz ötéves, felkészítője Juhász Kálmán csorvási citeraoktató. A 10 tagú Délibáb, gyermek citerazenekar is a felnőtthöz hasonlóan, minden pénteken próbál, ugyancsak Juhász Kálmán vezetésével.

Hogy mivel magyarázható az a megyei, de talán régiószinten is egyedülálló valóság, hogy egy 1700 fős településen 3 néptáncegyüttes, 2 citerazenekar, illetve 1 vegyes kórus működik évek óta?

Németh Anikó rövid gondolkodás után kifejtette: Kisiratos azért különleges település, mert itt él Almási Vince polgármester, aki maximálisan támogat minden használható ötletet a helybeli hagyományok éltetésére, új hagyományok teremtésére, az anyanyelvű kultúra ápolására. Ha nem kisiratosi születésű, főleg kisiratosi szívű polgármesterük volna, bizonyára itt is esetlegesen működne a közművelődési élet, hiszen itt is százfelé kell osztani a kevés pénzt, aminek ugyanannyi helye volna. Nem csak a község, a maga pénzét sem sajnálja, hiszen számos alkalommal a szemük láttára vette ki a bank-automatából a saját pénzét, hogy kiegyenlíthessen sürgős, közművelődési kiadásokat. Mert jó szervezéssel végül is megépül minden tervezett infrastrukturális beruházás, a közművelődés, az anyanyelvű kultúra ápolása azonban nem tűrhet halasztást. Ha mégis elodázzák, elhanyagolják azt, visszafejlődhet vagy megszűnhet iránta az igény, jóvátehetetlen károk keletkezhetnek a nemzeti tudatban, a megmaradásért szükséges összefogásban, felmorzsolódhat egy valamikor összeforrtnak számított magyar közösség. Amíg Kisiratost Almási Vince és csapata vezeti, efféle veszély nem áll fenn, abban reménykedjünk, hogy az utána következő polgármester is folytatja az általa megalapozott munkát, tovább élteti Kisiratos varázsát.