Győrffy Éva, 1931–2022

A Facebookról tudom, hogy elhunyt Győrffy Éva. S rögtön beugrik: aki manapság nincs rajta a fészbukon, az nincs is. Magam, bár közvetítőn keresztül, általában rajta vagyok.

Pár éve, talán három, Éva visszatért Aradra egy kiállítás erejéig a város (a kettő közül) jelentősebb képzőművészeti galériájában, ahol – természetesen és megérdemelten – a szakma és a közönség igen nagy szeretettel és tisztelettel vette körül, elvégre Arad nagy képzőművészeinek egyikéről volt szó.

Bő negyedszázadon keresztül, 1986-ig az aradi színház díszlet- és jelmeztervezője volt – de nem erről igazán nevezetes, még akkor sem, ha kb. fél évtizeden keresztül a hazai televízió többször is lencsevégre fogta. A  lényeg: jelentős életművet hagyott hátra. De legyen ennek megállapítása a hozzáértő művészetkritikusok feladata.

Ami az aradi magyar közösséget és sajtót közelebbről érinti: az 1970-es évek kezdetétől rendszeresen megjelentetett illusztrációkat az akkori magyar napilapban.

E sorok íróját, kezdő „slapajt” (lásd Puskel Péter vonatkozó írását) Mózer István, az aradi lap kulturális rovatának vezetője, „echte aradi” volt tanár, neves iskola aligazgatója mutatta be a nagyon szimpatikus művésznőnek. Aki pár évtized múltán, néhány éve, amikor eléje járultam aradi kiállítása kapcsán, nem ismert fel, de pár epizód felemlegetése után, mégis. Anno per tu „haverok” voltunk egykori férjével, a korán távozott festőművésszel egyetemben.

Szóval, az aradi születésű, művészetét itt, a Maros partján kiteljesítő Győrffy Éva, a kiváló festőművész élete 91. esztendejében Hollandiában elhunyt.

Legyen neki könnyű a föld. Mi pedig ne feledkezzünk meg róla.